Laki Mihály

Nyomtatóbarát változat

A kép gyakran több információt hordoz, mint a szó. Célzott információt. Ez jutott eszembe, mikor a múlt heti Beszélőben Havas–Kőszeg–Solt elemzésének („Vannak kiutak”) olvasása közben a cikkbe szedett karikatúrára pillantottam. A képen két kártya, Tölgyessy Péter a király egyik fele, ugyanezen a kártyán vele átellenben, s ekként fejjel lefelé Pető Iván. Mellette egy másik lap, egy dáma, rajta Solt Ottilia szomorkodik.

A cikkben nincs szó személyekről, csak irányvonalakról. Ezek – pontosabban az SZDSZ – jövőjéről feltételes módban írnak a szerzők: „Lehet balközép párt és lehet középen álló liberális gyűjtőpárt.” A személyi konzekvenciák levonásában is óvatosak: „Az esélyeket akár egy évig is lehet próbálgatni. Optimális volna, ha az SZDSZ új vezetése a két törekvés átmeneti kiegyezését, dinamikus egyensúlyát testesítené meg.” Ha nincs a karikatúra, ezt az álmosítóan banális következtetést azonnal el is felejteném. De van. És mint a pártállami Népszabadságon nevelkedett kelet-európai olvasó és többszörösen visszaeső Kávéházi Konrád máris igyekszem megfejtem a kép „üzenetét”, a cikk és a kép összefüggéseit: Pető és Tölgyessy egymással szemben – eddig rendben, ezt tudtuk – de hogy Solt esetleg Tölgyessyvel szövetségben? Persze ennek ellentmond az, hogy …viszont másfelől… Azon veszem észre magam, hogy a kép behúzott a nagy SZDSZ-es játékba: javában latolgatom, ki is lehetne Kis János utóda a pártelnöki székben.

A Beszélő nemcsak aktivizált, de e kis rajzzal akarva-akaratlan véleményt is nyilvánított az elnökválasztási ügyben. Nem is elsősorban azzal, hogy – szerintem nem igazán ízlésesen – a szerzőhármas, mi több, a szerkesztőség egyik tagját a favoritok közé emelte. Sokkal fontosabb, hogy a kép – talán nemcsak nekem – azt sugallja, e három politikai harcban megfáradt frontember közül lehet és kell választanunk. Ráadásul ez a három valójában csak kettő, hiszen Pető – ha marad frakcióvezető – aligha valószínű, hogy elvállalná, elvállalhatná a pártelnökséget.

A Beszélő-karikatúra kínálta választék nekem (és azt hiszem, nemcsak nekem) elfogadhatatlanul szűk.

Emlékezzünk, hogyan keresett az SZDSZ köztársasági elnököt. Volt akkor is önjelölt, ráadásul ismert személyiség. Nem kevesen hajlottak jelölésére, erre a kézenfekvő, valójában azonban kényelmes megoldásra. Milyen szerencse, hogy mások szívósan tovább kerestek, és végül egy valóban súlyos egyéniségre, egy sikeres és népszerű köztársasági elnökre leltek a pártban.

Nem hiszem, hogy most más lenne a helyzet. Nem hiszem, hogy a sértett, sértettségében populizmusra hajló és riasztóan hatalomvágyó Tölgyessy Péter és az érzelmein oly gyakran uralkodni képtelen, ráadásul a párt egyik (fontos és hasznos) szélsőségét reprezentáló Solt Ottilia közül kellené választanunk. Osztom sokak aggodalmát, hogy megválasztásuk nem az egység, hanem a megosztottság szellemét erősítené az SZDSZ-ben. Magam is úgy vélem, a pártbeli népszerűségük szükséges, ám semmiképpen nem elégséges ahhoz, hogy elfogadja őket az ország politizáló közvéleménye.

Tölgyessy története még szomorúbb tanulsággal is szolgál: úgy lehetett király ebben a pakliban, hogy az elmúlt évben szinte alig szerepelt a parlamentben. Az üzenet világos: a szabad demokratáknál sincs mindig szoros kapcsolat teljesítmény és előmenetel között. Pedig a párt visszaesett ugyan, de eközben számos politikus és aktivista egyenletesen jó, mi több, javuló teljesítményt nyújtott. Talán éppen a sikertelenségben is sikeresek között kellene keresni az SZDSZ új frontembereit. Vannak sikeres önkormányzati vezetők. Bővült az SZDSZ szakértőinek a tábora: nem valamelyik reformközgazdász veterán, hanem Greskovits Béla volt a motorja a gazdasági programkészítésnek. A parlamenti frakció régi sztárjai mellett egyre többen figyelnek Wekler Ferenc, Kuncze Gábor vagy Szent-Iványi István szerepléseire. Üdítő pillanat, ha a hisztérikus iskolamesterként viselkedő Szabad Györgyöt a szabad demokrata alelnök, dr. Dornbach Alajos váltja fel a parlamenti ülés vezetésében. Dornbach jól példázza a „javuló teljesítményű újak” erényeit: rögtönzés helyett szakértelem, arrogancia helyett udvarias vitakészség jellemzi munkáját.

Bármit sugall is a rajz, ők is benne vannak a pakliban. Nyugodtabb lennék, ha az új osztás után ilyen lapokkal a kézben vennénk részt a halálosan komoly játékban, aminek nem kisebb a tétje, mint a szabad és demokratikus Magyarország.

• Vita