Skip to main content

Mihály Sándorné Kontra Katalin

Mihály Sándorné Kontra Katalin: Milyen legyen az új elnökünk?

Vannak kiutak?


Váratlanul ért Kis János bejelentése. Első gondolatom az volt, hogy van elég zűr körülöttünk, nem hiányzik még több. Később meghallgattam az érveit, el tudom fogadni azt, hogy joga van a saját személyéről dönteni.

A Szabad Demokraták Szövetségének van egy elve, amely tagadja az erőskezű, egyszemélyes vezetést. Bízom abban, hogy nem ennek a feladásáról van szó. Kíváncsian várom, hogyan fogja a liberális elképzeléseit erőteljesebben megjeleníteni, ha már nem kötik az elnöki kötelezettségek. Én ugyanis egyértelműen azt az irányt helyeslem, amelyet Kis János és Pető Iván képvisel.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon