(Kincses Katalin), Kis János

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Szerkesztőség!

A Beszélő 42. számában az SZDSZ elnökével folytatott interjúban elhangzottak egy részével szeretnék vitatkozni.

Kis János úgy látja, hogy az Ügyvivői Testület „nem tud úgy politikai döntéseket hozni, hogy azokat esetleg havonta felülbírálhatják”. Ebből következik, hogy az Országos Tanács a jövőben semmilyen kötelező határozatot nem fog hozni. Feladata az lesz, hogy „véleményezi az Ügyvivői Testület munkáját, felszólíthatja arra, hogy változtasson politikájának irányán, és szükség esetén kezdeményezheti a rendkívüli küldöttgyűlés összehívását”.

Az, hogy az Országos Tanács döntéshozó testület helyett konzultatív testületté válik, gyakorlatilag azt jelenti, hogy konkrét feladata nem lesz, csak a rendkívüli küldöttgyűlés összehívása, aminek felelősségét természetesen csak nagy horderejű ügyekben vállalhatja magára. A politikai döntések meghozatala így kizárólag a 11 tagú Ügyvivői Testület feladata lenne. Kis János szerint ez azért jó, mert utólag nem helyes a testület politikai döntéseit megváltoztatni. Anélkül, hogy az utólagos változtatásokat helyeselném, felmerül bennem a kérdés, hogy a jelentősebb politikai döntések előtt miért nem lehet a választmány (Országos Tanács) véleményét kikérni. Bizonyára vannak égetően sürgős, másnapra meghozandó politikai döntések, de ezek száma valószínűleg nem nagy. Ha az Országos Tanács üléseit rugalmasan, a teendőkhöz alkalmazkodva, időben hívnák össze, nem utólagos látszatvéleményezés, hanem valódi véleményalkotás lenne a feladata. Természetes, hogy ennek megvalósítása nem könnyű munka, figyelembe véve, hogy a résztvevőket előzetesen információkkal is el kellene látni. Úgy tudom, hogy az Országos Tanács eddigi működésének kudarcát leginkább az információk hiánya alapozta meg.

A centralizációs törekvések láttán több szabad demokrata tagtársunkban felmerült, hogy az a párt, amely az alkotmányos demokrácia elveit vallja magáénak, saját szervezeti szabályzatában ellentmondásba kerülhet-e a demokrácia gyakorlatával?

A másik dolog, amit meggondolandónak tartok, a végrehajtó bizottság vagy titkárság létrehozása. A végrehajtó bizottság elnevezést semmiképpen nem javasolnám, mert nevében a pártállam gyakorlatára emlékeztet. Ettől függetlenül titkárságra bizonyos területeken szükség lehet, de az apparátus felduzzasztását nem tartom szerencsésnek. Az SZDSZ elveit nem, de saját karrierjüket komolyan vevő, magukat szakembernek feltüntető egyének beáramlása a testületekbe sok szempontból káros lehet, és a tagság bizalmának csökkenését vonhatja maga után. Jó lenne, ha sikerülne megtalálni a helyes utat az amatőr politizálás és a pártbürokrácia elhatalmasodásának két szélsősége között. Ez azért is fontos, mert a hitelesség csökkenése az SZDSZ szavazótáborára is kedvezőtlen hatással lenne. Ne felejtsük el, hogy az emberek nagy része úgy érzi, hogy az elit a fejük fölött politizál, viszont az áldozatokat a népnek kell meghoznia. A gazdasági átmenet mostani nehéz és bizonytalansággal teli időszakában hitelességre és széles körű konszenzusra van szükség. Meggyőződésem, hogy az emberek nem a demokráciától, hanem a hiteltelen pártpolitikától fordultak el.

Remélem, hogy ezeket és más kérdéseket az SZDSZ közeljövőben megtartandó küldöttgyűlésén a demokrácia gyakorlatának megfelelően fogják megvitatni és a döntéseket meghozni.

Budapest, 1990. XI. 4.

Kincses Katalin
Budapest, XII. kerületi SZDSZ-tag

Olvasói levélre nem illik hosszan válaszolni, ezért csak néhány futó megjegyzést tennék. Úgy gondolom, hogy az Országos Tanács és az Ügyvivői Testület viszonyát többféleképpen is rendezni lehet, de rendezni kell. A legfontosabb nem is az, hogy már a vita előtt a megoldásban egyetértsünk – azt úgyis a Küldöttgyűlésnek kell kiválasztania –, hanem az, hogy a megoldandó problémával tisztába jöjjünk. A régi alapszabály nem határolta körül a tanács döntéshozói jogait. Ha a tanács élt volna elvileg korlátlan meghatalmazásaival, a következmény az ügyvivői munka megbénulása lett volna. Nem lehet úgy napi döntéseket hozni, hogy egy csaknem 100 fős testület utólag bármit megvétózhat, vagy – ha ezt el akarja kerülni – bármikor össze kell ülnie, hogy előzetes jóváhagyását adja az ügyvivői lépésekhez. Így aztán a tanács elvben mindenre kiterjedő döntési jogköre a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tanács kompetenciája kiüresedett. Az a megoldási javaslat, amelyet a Beszélő-interjúban ismertettem, csupán az egyik a szőnyegen lévő elgondolások közül. Van olyan elképzelés is, hogy a tanács döntési jogkörét korlátozzuk a folyó ügyektől megkülönböztetett stratégiai kérdésekre.

Egyetértek azzal, hogy az ügyvivőket segítő végrehajtó testületnek nem szabad felduzzadnia. Nincs is szó valami nagy apparátusról. Arról van csupán szó, hogy az ügyvivők az SZDSZ politikai vezetői, nem pedig szakirányítók; mivel az ügyek részletekbe menő, folyamatos vitelére általában nincs idejük, ezért segítségre szorulnak.


Kis János

• Visszabeszélő