Skip to main content

Csehország: Hullámok hátán

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A privatizációról


A világsajtó véleménye megoszlik arról, hogy Jaroslav Lizner cseh főprivatizátor „huncutsága” – nevezetesen, hogy november elején több mint 8 millió korona csúszópénz elfogadásán kapták rajta – mennyire árnyékolja majd be az „évszázad államtalanítását”, az éppen befejeződő cseh kuponos privatizációt. Míg egyesek háborognak, s alapjaiban támadják a cseh magánosítás módszerét, mások azt állítják: az ilyen stiklik bárhol előfordulhatnak (legfeljebb nem derülnek ki), s nem érintik a cseh kísérlet nagyszerűségét…

Csehszlovákiában 1991 novemberében kezdődött meg a kisbefektetőket bevonó általános privatizációs program, s első szakasza – amelyben 8,5 millió csehszlovák állampolgár vett részt –1993 januárjában zárult le. Ennek keretében – öt hullámban – 1492 (943 cseh, 487 szlovák, illetve 62 szövetségi tulajdonú) állami vállalat magánosítására került sor, amelyeknek könyv szerinti értéke 299 milliárd korona (kb. 10,3 milliárd dollár) volt. A kuponfüzet-tulajdonosok vagy megbízásukból a kuponokat kezelő Nemzeti Befektetési Alapok 1993 júliusában cserélhették be 1000 korona (kb. 33 dollár) értékű kuponjaikat a privatizált vállalatok részvényeire. Az öt hullámra azért volt szükség, mert a cseh metódus igyekezett a keresletnek megfelelően alakítani a privatizációs kínálatot: a legkeresettebb és a legkevésbé keresett vállalatokat ugyanis kiemelték a kínálatból, s a következő hullámban olcsóbban vagy drágábban „kiáltották ki”. A privatizáció első szakaszában a kisbefektetők a cseh kínálatnak 93%-át, a szlovák kínálatnak pedig 91%-át vásárolták meg.

A kuponos cseh privatizáció második szakasza – immár függetlenül Szlovákiától – 1993 szeptemberében kezdődött, s utolsó, (?) hatodik hulláma éppen napjainkban fejeződött be. A második szakaszban részt vevő 6 millió jogosult – 1050 cseh korona (kb. 36 dollár) értékű kuponfüzetével – ezúttal 862 vállalat (könyv szerinti értékük 155 milliárd korona) részvényeire „licitálhatott”. A mindössze egyhetes, november 14-én befejezett hatodik hullámban a vagyonjegy-tulajdonosok még mindig 617, részvénytársasággá alakított állami vállalat részvényeit rendelhették meg, ami azt látszik bizonyítani, hogy a második szakasz első öt hullámában csak a legsikeresebb cseh vállalatok keltek el.

A cseh privatizáció során – prágai hivatalos források szerint – eddig 340 milliárd korona értékű vagyon került magánkézbe. A fordulatot azonban valószínűleg jobban jelzik azok a cseh becslések, melyek szerint 1995-től a cseh GDP-nek – szemben az 1990-es 20%-kal – már csaknem 80%-a származik majd a magánszektorból.








Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon