kőszeg

Nyomtatóbarát változat

A kormány befordult a célegyenesbe. Bár a végső szavazás még hátravan, a fejezeti főösszegek, a sarokszámok november 30-i elfogadásával a parlamenti többség jóváhagyta az 1994. évi költségvetést. Ha igaz az, hogy a költségvetési szavazás évről évre bizalmi szavazás, el kell ismernünk: a volt szocialista tábor legidősebb kormánya negyedszer is bizalmat kapott. Politikai okok emberi számítás szerint nem állhatják útját, hogy az alkotmányosan meghatározott ciklus végéig hatalmon maradjon.

A költségvetésről – és a következő évi adókról – döntő szavazásokat minden évben találgatások előzték meg: ezt az akadályt már nem viszi át a kabinet. Nem kizárható, hogy a miniszterelnöknek kedvére volt a költségvetési szavazás körül zajló dráma: a kormány bukástól való félelem fegyelmezőleg hatott a képviselőkre, akiknek viselkedésén a parlamenti rendszer első évében még senki sem ismerhette ki magát. 1990-ben Antall valóban bizonytalan lehetett, hogy megszavazzák-e az első költségvetését, és kapcsolatot keresett az ellenzéki pártok vezetésével. A győzelmeknek természetesen áruk volt. 1991-ben Kupa Mihály kénytelen-kelletlen lemondott arról, hogy megnyirbálja a mezőgazdasági kistermelők öröklött adózási kedvezményeit. 1992-ben a KDNP nyomására egymilliárdról hárommilliárdra nőtt a volt egyházi ingatlanok megváltására szánt keret. Voltak persze a költségvetésen kívüli politikai ajándékok is, s némelyikük még pénzbe sem került. Efféle ajándék volt a tévévezetők ellen megindított – megalapozatlannak bizonyuló – büntetőeljárás néhány nappal a tavalyi költségvetési szavazás előtt, ilyen az idén a – bizonyítékok nélkül kimondott – fegyelmi határozat Bánó András ellen. A kormány megalakulásakor a koalíciónak 230 képviselője, azaz igen erős 59,59 százalékos többsége volt, szemben a három ellenzéki párt 149 képviselőjével (38,60 százalék). Ha a kormány támogatottsága a költségvetési szavazásnál kisebb lesz a képviselői arányánál, az eredményt bukásnak kell tekinteni, mondta Orbán Viktor 1990-ben. Az első költségvetést a parlament 61 százalékos többséggel szavazta meg – Antall tehát az Orbán Viktor-i értelmezés szerint is győzött.

Jelenleg a koalíciót alkotó három párt fölénye 50, 51 százalékra apadt, a költségvetési sarokszámokat a Ház mégis 57,4 százalékos többséggel fogadta el.

A végeredmény tehát ismét bebizonyította: a kormányt nem a konstruktív bizalmatlansági indítvány alkotmányos kényszere, nem az MDF–SZDSZ-paktum, nem a Fidesz titkos támogatása „betonozta be” a hatalomba, hanem az MDF 1990-es nagyarányú választási győzelme. De kedvező szavazási eredmények a meggyőző személyiségű és többnyire jól taktikázó Antall Józsefnek is szóltak. Hétfőn, december 6-án a Ház arról szavazott, foglalkozzon-e a parlament azzal a tényfeltáró vizsgálattal, amelyet a kormányfőt helyettesítő belügyminiszter elleni vádak ügyében rendelt el a Ház elnöke. Ilyen ügyekben az ellenzéki indítványokat mindig le szokták szavazni. Ezúttal azonban Tamás Gáspár Miklós indítványa megkapta a többséget. Az MDF majdnem egységesen tartózkodott, a kisgazdák jó része igennel szavazott. Tévedés lenne ebből az egy szavazási eredményből messzemenő következtetéseket levonni. Lehet, hogy a titokzatoskodás a legfőbb ügyész jelentése körül csak színház: a tényfeltárás nem szolgált új adattal, s az MDF-ben tudják ezt. Az is lehet, hogy a napirendre vett indítvány vitájára a választásokig már sor sem kerül. Mégis jelképes értékű, hogy az MDF nem akarta a kikezdhetetlenség magasába emelni Antall József helyettesét.

Lehet, hogy valóban csak helyettesének tekintik – utódjának azonban nem?

• Néző-pont