Skip to main content

„Megölni őket egy kicsit durva megoldás”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Levelek a fogdából


A 18 éves, jelenleg munkanélküli P. J. a közelmúltban került szabadlábra előzetes letartóztatásából. Idézet a fogdából írt egyik leveléből:

„Liebe Ancsa! Most neked elég rossz helyről írok, szégyellem én is, a rendőrségi fogdából. Biztos emlékszel rá, amikor a campingben mondtam neked, hogy a zsidótemetőben összefújkáltam egy jó pár sírt. Amikor hazajöttünk Abádszalókról, rá két napra behoztak a yardra. Itt több a cigány, mint az ember. Ezek itt, úgy mint a többi büdösek, mint a puma ketrec primitívek, szóval mocsok patkányok. Én szerencsére egy fehér emberrel vagyok egy zárkában. Rohadt pocsék itt, ha csak arra gondolok, milyen jól elvoltunk veletek, a debreceni szesznyelőkkel. Bocs’ a kifejezésért, de ahogy az Orsi bepiált, én még úgy nőt nem láttam lerészegedve. Mondjuk én sem voltam flott, egész este csak agonizáltam. Sok minden jut most eszembe, mert itt csak a koszos, brácsás, tetű cigányok üres, primitív dumáját hallani. Itt, ebben a putriban jöttem rá, mennyire sokat jelentenek a haverok, barátok, te és a barátnőid. Tschüß! HA NEM ÁRJA, MEGBÁNJA!”

Arra a kérdésre, miért festett horogkereszteket és gyűlölködő feliratokat a síremlékekre, így válaszol:

– Hülyeség volt, poénból csináltam. Nem voltam nagyon ittas sem, előtte 1-2 liter bort ihattam meg.

A szobája, amelyben a letartóztatása előtt lakott, tele volt falra mázolt horogkeresztekkel, második világháborús képekkel, Hitler portréival.

– Mi a véleménye róla? Ő a példaképe?

– Kinyírta a cigányokat is, ezt őszintén szólva nem csinálta rosszul. Persze megölni egy kicsit durva megoldás, ki kell őket közösíteni. Egy megyébe összezárni, de csak a cigányokat, s adni nekik gyárakat, lakásokat. Ha életben tudnak maradni, hát maradjanak…

Részlet P. J. egy másik leveléből:

„Ancsa, most leírom neked, milyen vádak alapján döglök itt: kegyeletsértés + súlyos testi sértés. Ez az, amikor egy patkány cigányt elvertünk egy 80 cm-es levesszedő kanállal. Az orra néhány helyen eltört, a háta úgy nézett ki, mint egy domborzati térkép. A cigány úgy húzott ki, mint akibe villám csapott. Ugye szívem, mondanom sem kell, hogy hier majdnem mindenkit úgy hívnak: Kolompár, Lakatos, mind rohadt, rühös cigány. Itt, ha még lehet fokozni ezt az érzést, még nagyobb gyűlöletet érzek ezek ellen a kétlábú görények ellen, ugye megértesz?”

Arra a kérdésemre, miért gyűlöli ennyire a cigányokat, ezt mondja:

– Gyerekkorom óta bennem van a fajgyűlölet. Szerintem ez benne van a fehérek 80 százalékában. Amikor a rendőrségről elengedtek, sokan dicsértek azért, amit tettem. Szerintem még a rendőrök többsége is fajgyűlölő.

Újabb részlet egy fogdából írott leveléből:

„Ha csak ezt a 30 napot kell leülnöm, akkor 24-én már bátran ihatom a sört odakint. Rájöttem, hogy egy »költő« veszett el bennem. Itt egy pár remekművem: »Üde fogsor, friss lehelet, ha cigány vagy nincs kegyelem. Fehér ország, fehér faj, ha cigány vagy nagy a baj, nem való vagy semmi másra, csak a lassú kihalásra.« Jó, nem? Itt Auschwitzban egy egész könyvet tudnék neked írni unalmamban. Képzeld szívem, vagy nyolc zárkában van vagy öt gyilkos, csak azon szurkolok, nehogy odarakjanak a fehér negyedből. Ja, és van itt 32 éves cigány, aki analfabéta. Szép, nem? Frankó lenne, ha egy tuti színes képet küldenél magadról, mert akkor kiraknám itt a gettóban az ágyam fölé. Annyiból »megéri« itt lenni, hogy most már úgy utálom a cigányokat, hogy Adolf mester csak jelenthet nekem. Ez most jutott eszembe: száll a füst, száll az ének, arab, cigány együtt ég el.”


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon