Az antidemokrata keresztesek ezredik következetes lépése után sem vagyunk felkészülve arra, hogy következetesek. Kíváncsian vártuk, hogy mit tesz az alelnök, miután a vizsgálóbiztosa – csakúgy, mint a nemzetközi sajtótájékoztatón az alelnök maga – megállapította, hogy Bánó sohasem állította azt, amit a Sony cég megcáfolt, miután az alelnök maga akadályozta meg azt a vizsgálatot, amely Bánót igazolhatta vagy cáfolhatta volna, miután az MTV Gyártási Igazgatóságának igazgatóhelyettese maga adta írásba, hogy a Bánóék által átadott kazetta valóban muster, miután a hatóságilag hitelesnek elismert fordításból kitűnt, hogy az egész ügyet egy hamisított fordítás alapján kreálták, s ennek belátásához ráadásul nem is kell a hiteles fordítás, mert a Sony szakembereiről az alelnökkel ellentétben, nem feltételezhető, hogy musternek nevezik a videokamerából kivett master kazettát. Most restellkedhetünk a kíváncsiságunk miatt, s a választásokon kívül már nem is vagyunk kíváncsiak semmire.
Ha ez a kíváncsiságunk is naivnak bizonyul, emiatt is restellkedni fogunk. Ha pedig nem bizonyul naivnak, akkor a naiv pesszimizmusunk miatt fogunk restellkedni.
A médiaháború nagyjából két és fél évvel ezelőtt azért és kizárólag azért tört ki, mert a kormányzó erők elviselhetetlennek érezték, hogy csupán a legfontosabb televíziós hírműsorok legyenek az őket támogató kommunikátorok kezében, és a kormányfő az alelnökök jelölésével a konszenzussal megválasztott médiaelnökök számára hosszabb távon elviselhetetlen vezetési válságot igyekezett előidézni a rádióban és a televízióban. A kormánypártok kizárólag a demokrácia írott és íratlan szabályainak megsértésével elérhető célokat tűztek maguk elé, és ezeknek a céloknak az elérését politikai létfeltételnek tekintették. S miután annak tekintették, azzá is váltak.
Visszaút nincs, a kormánytábor ki van szolgáltatva a közszolgálati: médiumokat szétverő gátlástalan dilettánsoknak és profiknak, s akiknek ez a kiszolgáltatottság nem tetszik, ki vannak szolgáltatva azoknak, akiknek tetszik. A minapi ítéletek után a kormány iránti lojalitás nem választható el a jogtiprásban való cinkosságtól és nyilvánvaló hazugságok elfogadásától. A kormányzó hatalom megtartása, a nyilvánosság feletti hatalom megtartása és kiterjesztése az egyetlen lehetőség arra, hogy a kormánytábor elkerülje a nyilvános erkölcsi megsemmisülést. Márpedig ahol a választásoknak ez a tétje, ahol ennyire erős a motiváció a választások elkerülésére, ott fel kell készülni arra a lehetőségre, hogy nem lesznek választások. Az alelnökök már felkészültek.
Lassan már mi is fel leszünk készülve mindenre. Például arra is, hogy lesznek választások, az alelnökök pedig, bukásuk után, emlékiratokban számolnak be a demokratikus nyilvánosságért folytatott küzdelmükről. A megújult média hétről hétre lehetőséget ad nekik, hogy elmondhassák – hol erről, hol arról – szakértői véleményüket.
Nekünk ez a bolsevista trükk még mindig jobban tetszene.
- Belföld [6]