Skip to main content

Kiegészítések a „Ráday-villa titká”-hoz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Magyar Demokrata Fórum XII. kerületi szervezete a Magyar Fórum c. hetilap III. 30-i számában nyílt levelet intézett „Mi a Ráday-villa titka?” címmel „egy SZDSZ-es képviselőjelölt”-höz. A nyílt levél 10 db kérdésnek álcázott állítást tartalmaz. Ezek közül a XII. kerület, Lóránt u. 20. sz. alatti villa újjáépítésével foglalkozó tizedikhez szeretnék néhány újabb kérdést fűzni, mint a villa felújításának tervezője és mint választópolgár.

1. Miért foglalkozik a MDF választási kampányában épületek bontásának, megtartásának, alapozásának, műemlék voltának kérdéseivel; miközben a szakértelem tekintélyének visszaállítását hirdeti?

2. Miért nem talál szebb módszereket az „igazságteremtéshez”, mint a félsajtószabadság hordalékaként felbukkant pletykalapok, amelyek gátlástalan rágalmazásból élnek?

3. Miért nem pontosak a nyájasan agresszív hangú levél adatai? ANTIKART ugyanis nem kisszövetkezet, hanem állami vállalat, az Országos Műemléki Felügyelőség Építőipari és Szakrestaurálási Leányvállalata. A kérdéses villa felújítási és újjáépítési munkáit az építtető Országos Takarékpénztár Lakásépítési és Hitelezési Igazgatósága megbízása alapján végezte. Az OTP az építész tervező javaslatára bízta meg az ANTIKART Vállalatot a kivitelezéssel. A javaslat alapját az képezte, hogy az ANTIKART a szemben lévő telken egy hasonló jellegű munkát jó színvonalon éppen befejezett a Lóránt utcai építkezés kezdetekor. Anyagi ellenszolgáltatást a kivitelező megbízásáért senki sem kapott.

4. Miért fogad el az MDF az „egykori MSZMP” ellenzékeként ellenőrizetlen állításokat az egykori állampárt egykori alapszervi titkárától? A Kapu, a PSZT magazin néhány héttel ezelőtti állításai szerint tőle származik a nyílt levél 10. pontjának kérdését kiváltó feltételezés, mely szerint Ráday Mihály anyagi ellenszolgáltatást kapott a kivitelezőtől a felújítási munka megszerzéséért.

5. Jelent valamit az MDF számára a nemzeti vagyon részét képező épület-vagyon, amelynek fenntartása nemzeti létünk és tudatunk folyamatosságának elemi feltétele, amely az elmúlt évtizedek alatt ki volt szolgáltatva a hatalom érzéketlen rombolásának?

A nyílt levél nemcsak a III. 24-i számban sértette volna az etikai kódexet és a tisztességet. Egy héttel később is ezt történt. Méltatlan a Magyar Demokrata Fórumhoz.

Ambrus Mária
építész tervező
1027 Horváth u. 9.


















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon