Skip to main content

Recsk-nosztalgia

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dr. Vastagh meghitt körben


Választási kampányának részeként január 29-én délután 1 órakor Vastagh Pál, a MSZP vidéki titkára Battonyára látogatott. (Vastagh Pál e körzetben indul a képviselő-választáson.) A városi tanács elnöki irodájában tartott találkozón a helyi gyár- és üzemegységek, valamint közintézmények vezetői vettek részt.

Az egyébként nem hivatalosra tervezett találkozón – a sajtó külön meghívást nem kapott, de odaérkeztemkor minden további nélkül beengedtek – röviden bemutatkozott Vastagh Pál.

A vezetők támogatásukról biztosították az MSZP-jelöltet. Sőt, további találkozókat kértek tőle, hogy megismerkedjen a gyárak és intézmények dolgozóival is. Vastagh Pál ehhez hozzátette: csak a törvény által előírtak szerint. A résztvevők ezután vállalatuk problémáiról beszéltek, majd Vastagh Pál válaszolt néhány kérdésükre. Elhangzott az az észrevétel, hogy Battonyán az embereknek rosszulesik, hogy az MSZP túl élesen elhatárolja magát a jelenlegi MSZMP-től, semmilyen formában nem vállalja vele a szövetséget. Ez itt zavarokat okozott. Jó lenne a kérdést megfontolni a baloldal egysége, léte érdekében.

Vastagh Pál így válaszolt: meglesz ez az új szintézis, csak nem ezen a választáson. Majd másfél év múlva, a következő választásokon másképp alakul a helyzet. Mert ez a parlament nem fog négy évet ülni, az biztos.

Az egyik jelenlévő megjegyezte: vagy négy évet fog ülni…, s Vastagh Pál folytatta: …de nem a Kossuth téren, hanem az újra megnyitott Recsken.

Későbbi válaszaiban a képviselőjelölt a napi politikai hangulatot így jellemezte: összeomlás zajlik a térségben, sorolhatjuk Lengyelországot, Csehszlovákiát, az NDK-t. Hozzájuk képest nálunk istenes a helyzet. Hogy hogyan alakul nálunk? Az mozaikszerű, (?) még nem lehet látni. Lőttek 32 évvel ezelőtt. Nagyon bízom benne, hogy az a szakasz lezajlott, és más kezdődik. De egyesek úgy játszanak a tűzzel, indulatokkal, hangulatokkal, hogy nem fogja tudni megállítani senki. Ha márciusban szabadjára kerülnek az indulatok, és az utcán fejeződnek ki, akkor sem a Szocialista Párt, sem az MDF, senki nem tudja megfékezni őket.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon