Skip to main content

Kék kopogtató-cédulák

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Járt utat a járatlanért…


Kazincbarcikai Városi Ügyészség
Kazincbarcika

Jegyzőkönyv

Készült: a Kazincbarcikai Városi Ügyészség hivatalos helyiségében 1990. január hó 23. napján

Jelen vannak: alulírottak

Idézés nélkül dr. Csontos János megyei Ügyvédi Kamara Elnöke ügyvéd jelenlétében megjelent

Henrich Andrásné (szül. Bemdzsák Anna, Tiszanagyfalu községben, 1924. december hó 24. napján, a. n.: Kormos Veronika, szem. sz.: 4838, Kazincbarcika, Szabó L. út 51. I/2. sz. alatti lakos, szig. sz.: AC-III. 138576, a kazincbarcikai városi SZDSZ szervezetének tagja, egyébként nyugdíjas) és

Benkő Pálné (szül.: Komjáthy Éva, Munkács, 1918. szeptember hó 27. napján, a. n.: Schink Irma, szem. sz.: 3336, Kazincbarcika, Május 1. út 26. II/11. sz. alatti lakos, szig. sz.: AC-III. 264620, nyugdíjas)

és az alábbiak jegyzőkönyvbe foglalását kérik:

Kérdés nélkül Benkő Pálné sz. Komjáthy Éva elmondja, hogy 1990. január hó 21. napján vasárnap, a déli órákban a lakásán becsengetett két férfi, akik közölték, hogy a választással kapcsolatos kopogtatócédulát hozzák. Beengedte a két férfit a lakásába, amikor az étkezőhelyiségbe értek, mutatták a kopogtatócédulát, ő bement a szobába a szemüvegért, mire visszajött, az egyik férfi – aki hajadonfejjel volt – átadta a kopogtatócédulát, ugyanakkor előtte annak alsó, perforált részét letépte és magához vette.

Benkő Pálné ezután a következőket mondja:

Én azt hittem, hogy az illető ismeretlen férfi a szabályzatnak megfelelően jár el, nem tudtam azt, hogy a kopogtatócédula perforált részét is együtt kell nekem átadni, és azt rajtam kívül más személy az én beleegyezésem nélkül nem veheti le, és nem viheti el magával.

Ezután a nevezett két férfi eltávozott a lakásomról.

A mai napon, január 23-án a rádióban a reggeli műsorban értesültem arról, hogy a kopogtatócédulával együtt kell lenni a perforált résznek is, mind a két részt kell hogy megkapja a szavazásra jogosult. Azzal csak az rendelkezhet, akinek a részére ki van töltve a kopogtatócédula. Úgy emlékszem, a rádióban arra is felhívták a lakosok figyelmét, vagy tájékoztattak arról, hogy visszaélésre ad lehetőséget, ha a kopogtatócéduláról az alsó részt leveszik és felhasználják.

Én régóta ismerem Henrich Andrásnét, tudtam, hogy a helyi SZDSZ-nek a tagja, ezért azonnal tanácsért fordultam hozzá, kértem az ő segítségét, közreműködését, ezért is érkeztünk a mai napon reggel az ügyészségre, hogy elmondjuk, amit eddig a jegyzőkönyvbe foglaltak.

Henrich Andrásné a következőképpen folytatja ezután:

Valóban a mai napon a reggeli órákban keresett fel engem a lakásomon régi ismerősöm, Benkő Pálné, és azokat közölte velem, amit itt elmondott és jegyzőkönyvbe foglaltak.

A mai napon elmentem a Benkő Pálné által lakott épülettömbbe, hogy együtt jöjjünk az ügyészségre, ott beszéltem a Május 1. út 26. sz. alatt lakó Inárcsi Antal fszt. 2. sz. alatti lakossal, valamint Vlajk Györggyel és feleségével, fszt. 3. sz. alatti lakosokkal, akik előttem felmutatták a kopogtatócédulát, és mondták, hogy a perforált részt ők sem kapták meg. Részleteiben az ügyről nem tárgyaltam velük.

Benkő Pálné eközben megjegyzi: úgy hallottam, az épület lépcsőházában mások is így kapták meg, ezért lementem az alattam első emeleten lakó Csikó Zoltánékhoz, ahol a feleségével együtt bemutatták a kopogtatócédulát, és meggyőződtem róla, hogy az övékről is hiányzik a perforált rész. Az a véleményem, hogy a mi épületünkben lakó 48 család hasonlóképpen kapta meg a kopogtatócédulákat.

Henrich Andrásné ezután a következőket mondja:

Én már jártam ebben az ügyben a Városi Tanács titkárságán, tárgyaltam egy előttem ismeretlen hölggyel, aki közölte, miután én tájékoztattam, hogy milyen szándékkal jelentkezem náluk, hogy már eddig 4 alkalommal kaptak bejelentést a Május 1. út ezen részéről, ahol ily módon kapták meg a kopogtatócédulákat.

Ott szereztem tudomást arról is, hogy Pintér Lászlóné tanácsi dolgozó vállalta el ezt a területet, hogy kézbesíti a cédulákat, de állítólag átadta a férjének, és ő járt házról házra a barátjával, akinek a nevét most megjelölni nem tudom, de feltehetőleg Pintér László meg tudja ezt a személyt nevezni.

Kérjük, hogy az Ügyészség az ügyben a törvénynek megfelelően járjon el, és a kellő intézkedéseket tegye meg.

Eljáró vezető ügyész a következőkről tájékoztatja a jelenlevőket:

A reggeli találkozás után telefonon hívta fel a Kazincbarcikai Városi Tanács titkárságát, és dr. Simon József osztályvezetővel tárgyalt, aki ígéretet tett arra, hogy az ügyet soron kívül kivizsgálják, és már intézkedtek, hogy hasonló esetre ne kerüljön sor. A vizsgálatot megkezdték, ők is több személyt kihallgattak eddig.

K. m. f.

Dr. Laurencsik Dezső
városi vezető ügyész

Krasztevné Tábori Éva jkv.

Benkő Pálné
Kazincbarcika, Május 1. út 26. II/11.

Henrich Andrásné
Kazincbarcika, Szabó L. út 51.I/2.

SZDSZ Országgyűlési képviselő csoport, Balla Éva, Tamás Gáspár Miklós részére

T. Képviselők!

Egy ügyészségi jegyzőkönyvet mellékelek. Ehhez még annyit, hogy ennek felvétele után a tanácson tudtam meg – Szalánczi nevű MSZMP-tag volt az egyik elkövető, az ajánlási szelvényeket is aláíratta, de azok mind az ő kézírásával beírt, Orjovics Tibor MSZMP-jelölt nevére vannak kitöltve.

Tehát Orjovics Tibor az MSZMP kazincbarcikai jelöltje. Nem lehetne diszkvalifikáltatni?

Kazincbarcika, 1990. 01. 23.

Minden jót kíván Önöknek:

Henrich Andrásné
SZDSZ-tag













































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon