Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

„Rendőrségünket, egészen a legutóbbi időkig, egy óriási szereptévesztés jellemezte. Fő követelményként s egyben mérceként a szocialista társadalom védelmét fogalmaztuk meg, ez állt a parancsokban, a szabályzatokban.” – ismerte be dr. Túrós András országos rendőrfőkapitány, belügyminiszter-helyettes a napokban a Magyar Nemzet szervezte kerekasztal-beszélgetésen.

Ez alkalommal számos más megfogalmazásában is radikálisan bírálta a közelmúlt rendőri gyakorlatát. Elmondta, hogy a rendszer védelmezése közben, a szorgos bűnmegelőzéssel elfoglalva teljesen háttérbe szorult a rendőrség igazi hivatása, a bűncselekmények tetteseinek kézre kerítése. A sikeres nyomozások alig teszik ki az ismert bűncselekmények egyharmadát, miközben a bűnözés jelentősen nő. A bűnözők tehát jó okkal követhetik el tetteiket abban bízva, hogy a rendőrök soha nem fognak a nyomukba érni, az állampolgárok pedig joggal érezhetik, hogy a rendőrség nem törődik eléggé biztonságukkal. A kisebb ügyeket be sem jelentik, mert korábban keserű tapasztalatokat szerezhettek róla: panaszukat fel sem veszik, hogy ne hizlalják a kinyomozatlan ügyek aktacsomóit. (Most már másképp van, kemény parancsba adta a főkapitány, hogy minden panaszt fel kell venni.)

Igen kemény, kritikus szavak. Mintha nem is ugyanaz a rendőrtiszt mondta volna őket, aki alig másfél éve, még Borsod megyei főkapitányként egy regionális tévéadásban fejtette ki nézeteit a rendőri munkáról. Akkoriban még az általános és permanens bűnmegelőző hajtóvadászatot tartotta a rendőrség legfőbb feladatának, és nagyon meg is volt elégedve a teljesítménnyel. A miskolci rendőrkapitánnyal együtt számoltak be pl. a megye új, nagy találmányáról, a „különösen nagy erővel végrehajtott akcióról”. Ennek során egy területet hermetikusan lezárnak, és minden ott tartózkodót alaposan ellenőriznek. A példás hadműveletre, melyet a helyi televízió is megörökített, történetesen a Miskolc közepén lévő piacon került sor. „Reggel hét óra, a városi rendőrkapitányság szinte minden fegyveres erőt mozgósít, razziát tart a Búza téri piacon” – vezeti be az épületes felvételsort a tévériporter. Rendőrök és munkásőrök csatárláncba fejlődve körbefogják a teret, háziasszonyok, gyerekek a körben, arcukon páni félelem. „Nem kis feladat, de a cél érdekében ez szükséges” – mondja a jól végzett munka után az akció parancsnoka szerényen. Az eredmény: 117 előállítás, ebből 82 személyt a helyszínen megbírságoltak, egy ellen eljárást indítottak devizagazdálkodási bűncselekmény miatt. Bekerítettek, terelgettek, feltartottak egy egész szerdai piacot. A 117 előállított közül 108 lengyel. „Szükség van az ilyen nagyszabású közbiztonsági akciókra, ez az akció is az én jóváhagyásommal lett megtartva” – nyugtázza dr. Túrós. De politikai kifogása van: ez az akció kifejezetten lengyel állampolgárok ellen irányult, és rontja a lengyel–magyar barátságot. (Ne feledjük, még Jaruzelski tábornok alattvalóiról van szó!) „Tehát nekem az a véleményem, hogy elsősorban magyar állampolgárokat kell ellenőrizni, a magyar csencselőket.” – A szorgos rendőrök hál’ istennek a magyar állampolgárok ellenőrzésével sem maradtak adósok: a tévéműsorban elmondták, hogy 1988-ban októberig 300-nál több razziát hajtottak végre Miskolcon. Vagyis naponta razziáztak. Munkásőrökkel, önkéntes rendőrökkel – ebből Miskolcon másfél éve 1130 volt – pedagógusokkal, akik ebben a formában néztek utána, hogyan is töltik szabadidejüket növendékeik. Az egyik legutóbbi razzián – 120 rendőr, munkásőr, önkéntes rendőr vett benne részt – igen jó eredménnyel büszkélkedhettek: 600 embert sikerült igazoltatni, 19-et előállítani, s közülük 14-et őrizetbe venni. (Rendőri felügyelet megszegése, közveszélyes munkakerülés, illetve bűncselekmény elkövetése miatt. Vagyis hurokra akadt talán két bűnelkövető.) A megyei főkapitány egészében elégedett volt a rendőri munkával. A koncepció, a helyes magatartás ösvényéről minduntalan elbitangoló nép állandó, megfélemlítő célzatú hajkurászása, az övé. A televízióban ezt fűzte hozzá: „Itt a megyében a bűncselekményeknek a 70%-át a városokban követik el… Azt is nagyon őszintén meg kell mondani, hogy a nagyüzemi munkásság mellett kialakult egy lump, lezüllött, csavargó réteg, bűnöző életmódot folytatnak, és arra rendezték be az életüket. És még van a megyének egy igen fontos sajátossága, és ez kedvezőtlenül hat a közrendre és közbiztonságra, ez pedig a cigány lakosság igen magas számaránya… 1962-ben BAZ megyében 24-25 ezer cigány származású élt, 1980-ban 80 ezer. A prognózisok szerint 2000-ben a számuk megduplázódik. Rábízom a tisztelt tévénézőkre, hogy ha ez bekövetkezik, akkor ez milyen gondot, milyen problémát fog okozni az egyébként is igen-igen nehéz gazdasági helyzetben levő megyének. „…Aggódom a cigány fiatalok jövője miatt. A cigány fiatalok többsége továbbtanulásra nem alkalmas, gyengék, alultápláltak, és nem marad más számukra, mint az unatkozás, csavargás és a bűnözés” – mondja gyöngéden dr. Túrós. (A cigányok) „30-40%-a beilleszkedési zavarokkal küszködik. Erre különböző intézkedéseket ki is dolgoztunk, fokozott ellenőrzés alá vettük a cigánytelepeket, amit a cigány lakosság nem egészen jó néven vett, de nincs más választásunk. Nem olyan régen olvastam az ország első számú vezetőjének (Grósz Károly – a szerk.) a nyilatkozatát, amelyben kitér arra, hogy az erőszakos asszimilációt nem szabad szorgalmazni. Ezzel maximálisan egyetértek. Rá kell bízni a cigány családokra, hogy be akarnak-e illeszkedni vagy sem, megmaradnak-e a fejlettségnek egy alacsonyabb szintjén. Közismert, hogy milyen sok gondot, problémát okozott az erőszakos asszimiláció. A cigányellenességet elsősorban az táplálja, amikor a külvárosi cigánytelepeket megszüntettük, és mondjuk a belvárosba betelepítettük a cigány családokat.” „Van-e cigány bűnözés vagy nincs? A cigány bűnözők általában durvábban, agresszívebben, brutálisabban követik el a bűncselekményt, félelemkeltőbben, és csoportosan valósítják meg. Véleményem szerint cigány bűnözésről feltétlenül beszélni kell, még ha egyesek tiltakoznak is.” S hogy milyen elbánásra számíthattak ez időben a borsodi cigányok, akik a fejlettségnek egy alacsonyabb szintjét választották, azt érzékletesen jelzi a különlegesen nagy razziákkal dúsított napi razziázás gyakorlata.

Időközben azonban, még az ország fent említett első számú vezetőjének országlása idején a borsodi főkapitányból országos főkapitány lett. Néhány szabad demokrata – ismervén a borsodi rendőrség gyakorlatát – ez ellen már akkor tiltakozott: „Dr. Túrós András az elmúlt években… intézkedések és nyilatkozatok egész sorával bizonyította, hogy a rendőrállam következetes híve, és ennek megfelelő szerepet szán a rendőrségnek… Elfogadhatatlannak tartjuk személyét az országos rendőr-főkapitányi, belügyminiszter-helyettesi poszton, és követeljük haladéktalan leváltását.” (Szabad Demokraták, 1989, 7. szám, 14. old.)

Egyébként is változtak a dolgok. Grósz Károly immár a választópolgárok mintegy négy százalékának támogatását élvező pártban politizál, s ha jól körülnézünk, nincs is első számú vezető. 1990. január 24-én dr. Túrós András így beszél: „1990. január 1-je óta a cigány bűnözőt mint kategóriát megszüntettük. Felszámoltuk a rendőrségen a sokat bírált cigány vonalat.”

Időközben sok minden másról is megváltozott a nyilvános véleménye. Már belügyminiszter-helyettes korában vezényelt le egy sajtóhadműveletet, 1989 szeptemberében a rendőrség költségvetésének növelése érdekében. Legalább 30%-kal! – mondta akkor dr. Túrós András a Népszabadságban (Beszélő, 1989. októberi próbaszám). Mostanában, ahogy a belső biztonsági szolgálat titkai napvilágra kerülnek, belátja, hogy a rendőrségnek nem is kell pénz. Az állampolgárok totális megfigyelésére pazarolt összegek és technika, a Szolgálat rendelkezésére bocsátott nagyvonalú fejlesztési keret bőven elegendő. És egyáltalán: a közbiztonsági rendőrség is felszabadult végre a titkosrendőrség nála nagyobb hatalma alól. Tán még a bűnözés sem növekszik? „A diktatórikus berendezkedésű államokban sokkal magasabb a bűnözés, egész egyszerűen azért, mert a bűncselekmények egy részét maga az állam követi el saját állampolgáraival szemben.” Tegyük hozzá: ami a mi kis diktatórikus államunkat illeti, a jelenlegi országos rendőrkapitány ebben kifejtett hathatós támogatásával. Annak idején semmi jelét nem adta, hogy kifogása lenne ellene. Sőt! Abban a bizonyos tévéműsorban az előző év nevezetes borsodi politikai perével, az ózdi Kristály Gyuláéval kapcsolatban pl. ezt mondta: „Én azt nagyon sajnálatosnak tartom, hogy Kristály Gyula Andrásból a sajtó mártírt csinált. Nem csak a sajtó, hanem egyes állami vezetők is mártírként minősítik… Én nagyon sajnálatosnak tartom, hogy az országos sajtó meghurcolta a miskolci postaigazgatót. A postaigazgató, Kocka Antal elvtársunk nem tett mást, mint a kötelességét teljesítette. A postaügyi miniszter rendelete szerint neki ezt a levelezőlapot ki kellett emelni, és továbbítani kellett a Hatóságokhoz… Hogyha ez zárt borítékban van, akkor is ki kellett volna emelni… Tehát nem értem ezt az egész sajtóhisztériát, hogy mi szükség van erre, és miért kell mártírt csinálni egy ilyen emberből, aki az izgatás bűntettét vastagon kimerítette.” Túrós dr. nem csak helyeselte az MSZMP-t gyalázó Kristály Gyula leleplezését, hanem a maga szerény módján hozzá is járult a nagy munkához. „Én felkerestem Kristály Gyula Andrást az őrizetben. Sajnos a megbánásnak a jeleit sem mutatta, a rendőrségről is nagyon szép verset írt az én megbízásom alapján tulajdonképpen, mintegy bizonyítva a tehetségét.” Íme. A Grósz-féle furcsa, elrettentő-glasznoszty áldozataként így vallott meggyőződéséről dr. Túrós András. Mesélt még a tévénézőknek arról, hogy a gazdasági sztrájk nem rendőri ügy, de az esetleges politikai sztrájkok elfojtására megvan a megfelelő apparátus. ( Jó okkal adhatott hangot reményének, hogy a forradalmi zászlóalj bevetésére nem kerül sor, a politikai sztrájk megelőzhető. A rendőrségnek megvannak a forró drótjai az üzemekkel. Többek között az üzemi PB-ken keresztül.

Újabb nyilatkozatának fényében most itt áll előttünk egy másik Túrós András. Mai elvei felérnek egy beismerő vallomással tegnapi elveit és gyakorlatát illetően. Szeretnénk tudni, hogy mit tesz egy ilyen beismerő vallomás után a Magyar Köztársaság rendőrsége?

• Dosszié