Egy június 5-i Népszabadság-cikk utolsó bekezdése:
„A [háromtagú] bizottság a vizsgálat eredményeiről a frakció zárt ülésén tájékoztatta a képviselőket, ahol elmondták: dr. Balás István fáradt, kimerült, családi gondjai is vannak. Kérték Salamin Andrást, hogy mindent figyelembe véve »ne csináljon ügyet« ebből az afférból. A hivatalvezető hajlott a kérésre. Dr. Balás István pedig a frakció előtt nyilvánosan belátta: levele rágalmakat tartalmaz.
Július 9-én, pontban 14.00 órakor zárták le a kezünkben lévő, 27–28. hét közlendőit tartalmazó számot. Az első, felületes reakciónk a csalódás: mintha az MDF-bizalmas által egy jottányival sem jutnánk közelebb a valóság megismeréséhez. Nyüzsögnek benne a sajtóban már agyonrágcsált ügyek.
Előzmények: „Az egykori SZOT és tagszervezetei jogutódainak elszámoltatásáról” szóló SZDSZ-es javaslat e szervezetek ingatlanvagyonának Állami Számvevőszék általi számbavételét, majd ennek birtokában későbbi parlamenti intézkedést szorgalmaz; „a szakszervezeti tagdíjfizetés önkéntességéről” szóló, szintén SZDSZ-es indítvány csak abban az esetben engedné meg, hogy a tagdíjat a bérből automatikusan levonják, ha ehhez a dolgozó írásban hozzájárul; Palkovics Imre MDF-es képviselő pedig elidegenítési tilalmat rendelt volna el a volt SZOT-os üdülőkre mindaddig, amíg működtetésükről a parlament
– Az első forduló előtti héten röplapok jelentek meg a választókerületem postaládáiban és az utcákon, falragaszokként. A névtelen röplap címe: „A Ráday-villa titka.”
A Magyar Fórum című MDF-hez közel álló hetilapban a kampánycsönd előtt egy nappal, március 23-án megjelent ugyanez a röplap „–i” aláírással.
A Magyar Demokrata Fórum XII. kerületi szervezete a Magyar Fórum c. hetilap III. 30-i számában nyílt levelet intézett „Mi a Ráday-villa titka?” címmel „egy SZDSZ-es képviselőjelölt”-höz. A nyílt levél 10 db kérdésnek álcázott állítást tartalmaz. Ezek közül a XII. kerület, Lóránt u. 20. sz. alatti villa újjáépítésével foglalkozó tizedikhez szeretnék néhány újabb kérdést fűzni, mint a villa felújításának tervezője és mint választópolgár.
1.
Előző otthonom, az Asztalos János utcai alagsori lakás bérleti jogát állampolgárok közötti lakáscserével szereztem meg 1973-ban. Később a tulajdonjogot árverésen vettük meg. A tulajdonos nem az állam volt.
A tévé elnöke volt a munkáltatóm. A munkáltatók bérlő- vagy vevőkijelölési joggal rendelkeztek ebben az országban. Munkáltatója segítségével nagyon sok dolgozó kapott vagy vett lakást Magyarországon.
Minőségi csere lehetőségét kaptuk.
A szocialista fejlődés adott szakaszában, 1982-ben, az új barbatrükk a tsz-szakcsoportok, átalányelszámolásos részlegek létrehozása volt. A melóst (kőműves, lakatos stb.) csábította a nagyobb jövedelem lehetősége, az állami hierarchiától való viszonylagos függetlenség képzete.
Tömegével tódultak a szakmunkások az iparból az ilyen-olyan szakcsoportokba, átalányelszámolásos részlegekbe.
Néhány hónap múlva a legtöbbjük észrevette, hogy valami nem stimmel, és odébbáll, vissza a langyos, de biztonságos állami iparba.
Jánosi Antalnak alighanem nagy szerencséje, hogy fia, és nem lánya született. (Mint közismert, Jánosi válóperében a feleség és anya – a vesztésre álló perben – az utolsó pillanatban azzal állt elő, hogy a fiuknak nem a férje az apja, és végül is a bíróság ezen a címen szakította el a gyermeket az apjától.)
Mások, mással, másként próbálkoznak.
Molnár Géza 64 éves nyugdíjas vádlottként áll a XVIII–XIX. ker. bíróság előtt.
A vád: erőszakos nemi közösülés.
A sértett a vádlott nevelt lánya.
Huszár Ágnes (a továbbiakban: H. Á.) adjunktusként dolgozott az ELTE Bölcsészettudományi Karának mai magyar nyelvi tanszékén. 1985 májusában kandidátusi értekezését a sikeres munkahelyi vita után benyújtotta az MTA Tudományos Minősítő Bizottságához. 1985 augusztusában levelet kapott karának dékánjától, Pölöskei Ferenctől, aki állásából felfüggesztette és fegyelmi eljárás alá vonta „névtelen levelek írásának alapos gyanúja” miatt. H. Á.
F. A. ellen az ügyészség 1957-ben vádat emelt egyebek között a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, valamint bűnsegédi minőségben elkövetett gyilkosság bűncselekménye miatt. A bíróság F. A.-t életfogytiglani szabadságvesztés büntetésre ítélte. Büntetéséből csak 1970 tavaszán szabadult.
F. A.-t 1956. november első napjaiban az egyik budapesti kórházban kezelték. Szobatársa volt egy vidéki pártfunkcionárius. Ezt a pártfunkcionáriust 1956.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 33 hét
9 év 7 hét
9 év 10 hét
9 év 10 hét
9 év 12 hét
9 év 12 hét
9 év 12 hét
9 év 14 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét