E sorok írója – mint az olvasó a Magyar Nemzet február 13-i számából értesülhetett róla – gyanúsított. A legfőbb ügyész katonai helyettese ellene is nyomozást indított, mert Végvári Józseffel egyetemben államtitok megsértésében vett részt: nyilvánosságra hozta a saját korábbi telefonbeszélgetését, amelyet a BM lehallgatott.
A Tv2 Napzárta című műsorának február 24-i adásában Vass Csaba, az MSZP elnökségének tagja szociológusi minőségében készített statisztikáit adta közre arról, hogy az egyes pártokhoz tartozó politikusok milyen gyakorisággal szerepeltek a Napzárta korábbi adásaiban. Így kívánta bizonyítani azt a három héttel korábban egy hajdúszoboszlói választási nagygyűlésen elhangzott állítását, miszerint a tévékuratóriumra azért volt szükség, mert a televízió a korábbi egypárti (értsd: MSZMP) irányítás után ismét egypárti (értsd: SZDSZ) fennhatóság alá került.
Néhány héttel ezelőtt a Corvin téren találkoztunk – mindketten a Művelődéskutató Intézetből jöttünk ki –, s akkor én ingerülten visszautaltam egy majd évtizeddel korábbi találkozásunkra. Egészen pontosan arra a számomra meghatározó jelentőségű eseményre, amikor is Ön mint a Művelődési Minisztérium személyzeti osztályvezetője (minisztere Pozsgay Imre volt) közölte velem a megfellebbezhetetlen verdiktet. A CHARTA ’77-tel szolidaritást vállaló és a hatalomtól is ugyanezt követelő 1979-es petíció aláírójaként akkor már túl voltam a munkahelyi és fehér házi dorgálásokon.
Választási kampányának részeként január 29-én délután 1 órakor Vastagh Pál, a MSZP vidéki titkára Battonyára látogatott. (Vastagh Pál e körzetben indul a képviselő-választáson.) A városi tanács elnöki irodájában tartott találkozón a helyi gyár- és üzemegységek, valamint közintézmények vezetői vettek részt.
Az egyébként nem hivatalosra tervezett találkozón – a sajtó külön meghívást nem kapott, de odaérkeztemkor minden további nélkül beengedtek – röviden bemutatkozott Vastagh Pál.
A vezetők támogatásukról biztosították az MSZP-jelöltet.
Kazincbarcikai Városi Ügyészség
Kazincbarcika
Jegyzőkönyv
Készült: a Kazincbarcikai Városi Ügyészség hivatalos helyiségében 1990. január hó 23. napján
Jelen vannak: alulírottak
Idézés nélkül dr. Csontos János megyei Ügyvédi Kamara Elnöke ügyvéd jelenlétében megjelent
Henrich Andrásné (szül. Bemdzsák Anna, Tiszanagyfalu községben, 1924. december hó 24. napján, a. n.: Kormos Veronika, szem. sz.: 4838, Kazincbarcika, Szabó L. út 51. I/2. sz. alatti lakos, szig. sz.: AC-III.
„Rendőrségünket, egészen a legutóbbi időkig, egy óriási szereptévesztés jellemezte. Fő követelményként s egyben mérceként a szocialista társadalom védelmét fogalmaztuk meg, ez állt a parancsokban, a szabályzatokban.” – ismerte be dr. Túrós András országos rendőrfőkapitány, belügyminiszter-helyettes a napokban a Magyar Nemzet szervezte kerekasztal-beszélgetésen.
Ez alkalommal számos más megfogalmazásában is radikálisan bírálta a közelmúlt rendőri gyakorlatát.
A sztálini tisztogatások főállamügyésze büszke lehetett magára, amikor egyszercsak frappánsan szavakba tudta önteni azt, amit addig nem mondtak csak tettek: „inkább tíz mást is főbe kell lőni, mint egyetlen kártevőt futni hagyni”. E doktrínában nyoma sincs a történelmi szükségszerűség áldozataival együttérző forradalmi szentimentalizmusnak.
Kedves Ungur Elvtárs!
Amint arról telefonon is értesítettem, éppen hogy megérkeztem Varsóból, máris elküldtek a budapesti Kulturális Fórumra, ahonnan nemrég tértem vissza. Elhatároztam, hogy feljegyzést írok észrevételeimről egyenesen a Köztársaság elnökének, Nicolae Ceausescu elvtársnak. Az anyagot befejeztem, és átadtam átírás végett Luhet elvtársnak. Kérem, fussa át. Igyekeztem minden lényegeset érinteni, amiről a titkár elvtársnak tudnia kell.
Hol is kezdjük? Talán 1953-ban, amikor egy kolozsvári irodalmi lap gyanútlan főszerkesztője reggel bemegy a munkahelyére, és azt látja, hogy eltűnt a szerkesztőség. A szerkesztőséget egy éjszaka alatt, úgy, ahogy volt, áttelepítették Marosvásárhelyre, a lapnak új címet és új főszerkesztőt adtak. Az új cím Igaz Szó lett, az új főszerkesztő pedig Hajdú Győző, színikritikus.
Hajdú Győző kritikusi életműve nem mondható terjedelmesnek, egyetlen kötete jelent meg, az is vagy húsz évvel ezelőtt. Kultúrpolilikai tevékenysége annál jelentősebb.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét