Néhány ismertebb ellenzéki személy rejtjelezett neve a belügyi megfigyelők feljegyzéseiben
Csoóri Sándor – „Csókás”
Csurka István – „Zsoké”
Bence György – „Kormos”
Kis János – „Molnár”
Gadó György – „Salamon”
Kőszeg Ferenc – „Szeges”
Csoóri Sándor – „Csókás”
Csurka István – „Zsoké”
Bence György – „Kormos”
Kis János – „Molnár”
Gadó György – „Salamon”
Kőszeg Ferenc – „Szeges”
1935. szeptember 1-jén született Pakson.
1956-ban joghallgatóként belép az MSZMP-be.
1958-ban jogi doktor. Néhány hónapig bíróságon dolgozik.
1959-től az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottságának munkatársa, majd osztályvezetője. 1968-tól a megyei pártbizottság titkára (Pozsgay Imre 1965-től 1970-ig volt ugyanitt a pártbizottság osztályvezetője).
1970-től a KISZ KB első titkára, az MSZMP KB tagja.
1973-tól a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára.
1980-tól belügyminiszter.
Belügyminisztérium
Szigorúan titkos!
Különösen fontos!
Tárgy: A kulturális területen folyó ellenséges tevékenység elleni operatív munka feladatai
(Részletek)
(…)
2.
Egy kiemelkedő tudású elméleti jogász: Ádám Antal
A madáchi fordulatokban gazdag életút 1989. november 23-i jelenete után akár azt is mondhatná Ádám: „mindegy, bármi hitvány / Volt eszmém, akkor mégis lelkesített, / Emelt…” Mármint a pécsi egyetem államjogi tanszékére, onnan pedig – a már említett napon – az MSZP jelöltjeként alkotmánybírói székbe.
A szakmai körökben ismert jogtudós a nagy nyilvánosság előtt csak ezután fog bemutatkozni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 17 hét
8 év 42 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 50 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét