Skip to main content

A Magyar Népköztársaság belügyminiszter-helyettesének utasítása belügyminiszteri parancs végrehajtására

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Tervezet)

Egy régi udvarház utolsó gazdája Horváth István


1935. szeptember 1-jén született Pakson.

1956-ban joghallgatóként belép az MSZMP-be.

1958-ban jogi doktor. Néhány hónapig bíróságon dolgozik.

1959-től az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottságának munkatársa, majd osztályvezetője. 1968-tól a megyei pártbizottság titkára (Pozsgay Imre 1965-től 1970-ig volt ugyanitt a pártbizottság osztályvezetője).

1970-től a KISZ KB első titkára, az MSZMP KB tagja.

1973-tól a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára.

1980-tól belügyminiszter.












Néhány ismertebb ellenzéki személy rejtjelezett neve a belügyi megfigyelők feljegyzéseiben


Csoóri Sándor – „Csókás”

Csurka István – „Zsoké”

Bence György – „Kormos”

Kis János – „Molnár”

Gadó György – „Salamon”

Kőszeg Ferenc – „Szeges”













Belügyminisztérium

Szigorúan titkos!
Különösen fontos!

Tárgy: A kulturális területen folyó ellenséges tevékenység elleni operatív munka feladatai






(Részletek)

(…)

2. Az ellenséges tevékenység elhárítási területeinken két formában ismerhető fel:

a) polgári beállítottságú, radikális, kozmopolitikai (így!) vonásokkal rendelkező,

b) nacionalista nézeteket valló, népies hagyományokra hivatkozó csoportok.

polgári beállítottságú

radikális csoportok egy többpártrendszerű polgári társadalom megteremtésének eszmei-szellemi előkészítését végzik.

(…)

A karitatív célokat hangoztató Szegényeket Támogató Alap a hivatalos szerveket szociálpolitikai kérdésekben zsarolja. Tevékenységük középpontjában permanens ellenzéki akciók lebonyolítása áll.

(…)

Befolyásra tettek szert a neoavantgarde képzőművészeti irányzatok képviselői körében és az egyetemi ifjúság soraiban.

(…)

– A nacionalista beállítottságú ellenzéki csoport az ún. népi írói mozgalomból alakult ki.

Fő törekvésük, hogy a határainkon túl élő magyarság „elnyomott” voltára irányítsa a közvélemény figyelmét, s a nacionalista hangulatkeltéssel megfelelő tömegbázist teremtve „rászorítsa” a kormányt, hogy külpolitikájában – elképzeléseiknek megfelelően – képviselje a magyar nemzetiségek érdekeit.

(…)

Konspiratív, illegális tevékenysége nem folytatnak, de több, az álradikális csoport által kezdeményezel akcióhoz csatlakoztak.

(…)

3. Mindkét csoportnak befolyása van a kulturális és tudományos élet különböző intézményeiben, szerkesztőségekben, a kiadókban, a színházakban, a kutatóintézetekben, és érvényesül hatásuk az egyetemi ifjúság körében is.

(…)

A szocialista államokkal hazánkat összekötő ideológiai, politikai és gazdasági érdekazonosság, a proletár internacionalizmus indokolttá teszi, hogy a törvény állam elleni bűncselekménnyé nyilvánítsa azt a cselekményt is, amelyet más szocialista ország sérelmére követnek el.

(…)

6. A tudomásra jutó negatív jelenségekről – az elsődleges értékelés után – az esetleges intézkedések megtétele céljából tájékoztatni kell az illetékes párt-, állami, gazdasági vagy társadalmi szerv, intézmény vezetőjét.

(…)

7. A bizalmas nyomozás során kezdeményezni és alkalmazni kell a különböző intézkedéseket, mint pl.: REF alá helyezés, kitiltás, rendőrhatósági figyelmeztetés, figyelmeztető jellegű beszélgetés, munkahelyi vezető által történő felelősségre vonás kezdeményezése.

(…)

– a nyílt intézkedések mellett alkalmazzák az operatív megelőzést, bomlasztást, leválasztást, elszigetelést, ellentétek szítását, a meglévő ellentétek kihasználását és mélyítését, a vezéregyéniségek lejáratását stb. – használják ki az ellenséges személyek, csoportosulások lejáratására az általuk elkövetett, nem politikai jellegű bűncselekményeket, szabálysértéseket stb.

(…)

12. Különös gondot kell fordítani az olyan tartalmú anyagok gyors továbbítására, melyek összefüggnek a párt- és kormányszervek tervezett aktuális politikai, kultúrpolitikai intézkedéseivel. Tájékoztatást kell adni elsősorban az ellenséges személyek, körök olyan elképzeléseiről, bomlasztó lépéseiről, megjelentetésre szánt írásairól stb., amelyek a tervezett intézkedéseket akadályozni szándékoznak. A megyei főkapitányságok az ilyen információkat soronkívül terjesszék fel.

14. Jelen utasításomat a budapesti és megyei politikai osztályok teljes állománya számára tegyék oktatás tárgyává. A II/I. Csoportfőnökség központi osztályain, továbbá a Határőrség Felderítő Osztályán a személyi állománnyal ismertetni kell.




A fenti miniszterhelyettesi utasítás, amely a későbbi évekre vonatkozóan meghatározta az „ellenséges-ellenzéki” csoportok zaklatásának, elszigetelésének (szerencsére nem teljesen sikeres) módszereit, az utalásokból vélhetően az 1980–1981. fordulóján keletkezett.































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon