Skip to main content

Beszélő hetilap, 1. szám, Évfolyam 2, Szám 1

(Dr. Verebélyi Imre) - –szeg: Krimi

(Ludvig Jenő): Tisztelt Szerkesztőség!

(Kováts Albert): Helyszíni közvetítés egy forradalomról

(Zelei Miklós): Még egy kis Ambrusológia

Petri György: Rossz a kedvem, hej tillárom

Kis János: Jókedvünk tele

Bagi Ibolya: Sors és lelkiismeret

Kőszeg Ferenc: Csacsi öreg Belügyünk

Václav Havel: Václav Havel újévi beszéde

Václav Havel: Václav Havel önmagáról

Wojciech Maziarski: A Nagy Ugrás előtt

F. Havas Gábor - Solt Ottilia: Munkatársaink helyszíni tudósításai

F. Havas Gábor: Azért tudott így kirobbanni egyből

Bíró Dezső 30 éves marosvásárhelyi villanyszerelő mesél – I. rész

– pap –: 850 tonna

Ara-Kovács Attila - Braun Róbert: Országomat egy tankért – tankomat egy országért?

– solt –: A Belügy és a Külügy

„Quousque tandem abutere patientia nostra?” – vagyis meddig még?

Enyedi Zsolt: Lesz-e Szovjetunió 2000-ben?

Vágvölgyi B. András: Ha ez a vége, akkor megnyertük

Látogatás Jane Kirkpatricknál, az Egyesült Államok volt ENSZ-nagyköveténél

Fényi Tibor: Vakoló

Solt Ottilia: Mi szavatolja a TB biztonságát?

(özv. Víg Andrásné): Földet vissza nem adunk?

(özv. Dr. Tar Lajosné) - (özv. Lőrincz Zsigmondné): [Levél]

(Gyulai László): [Levél]

Bauer Tamás: Vállalva, de mit?

Életünket és pénzünket!

Borszéki Zsuzsa: Nekünk Expo kell!

Papp Emília: Hogyan lesz konvertibilis a pénz?

Eörsi János: Két fal között

–fo– [Foltányi Zsuzsa]: (radio)Aktivitás

: [Konferencia]

– foltányi –: A látszat csal?

: A Magyar Népköztársaság belügyminiszter-helyettesének utasítása belügyminiszteri parancs végrehajtására

(Tervezet)

: Egy régi udvarház utolsó gazdája Horváth István

: Néhány ismertebb ellenzéki személy rejtjelezett neve a belügyi megfigyelők feljegyzéseiben

Csalog Zsolt: V!

Perneczky Géza: Andy Warhol

retrospektív – visszatekintés a halálra?

– nyi –: Visinszkij-doktrína

Bill Lomax: Utolsó látogatásom Magyarországon

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon