Skip to main content

A Belügy és a Külügy

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
„Quousque tandem abutere patientia nostra?” – vagyis meddig még?


Varga Lajos Károly
fizikus, temesvári lakos, Budapesten készítette doktori disszertációját, s 1979-től ismét vendégkutató volt a Központi Fizikai Kutató Intézetben. Többször meghosszabbíttatta tartózkodási engedélyét, annál is inkább, mert gyöngéd szálak fűzték nemcsak a KFKI-hoz, hanem egy budapesti lányhoz is. Hamarosan gyerek is lett a szerelemből. A fizikus immár végleg itt szeretett volna maradni, s úgy gondolta, hogy a helyszínen el fogja intézni áttelepülési kérelmét. Ehelyett Nagy Mihály, a KEOKH* akkori vezetője 1983 őszén közölte vele, hogy itt-tartózkodását nem hosszabbítják meg tovább. Hiába a KFKI támogatása, hiába az élettárs, hiába a gyerek. Mivel nem utazott el időben, 1984 áprilisában kiebrudalták egy határozat kíséretében, miszerint egy évre megvonják tőle a beutazási engedélyt is. Varga nem vette elég komolyan a KEOKH intelmeit, és júliusban visszajött Budapestre. 9 napot töltött a gyerekével és élettársával, amikor is reggel az ágyból rángatták ki a KEOKH emberei. Kapott egy örökre szóló kiutasítási végzést, és 48 óra végrehajtási haladékot. S valóban felrakták a vonatra azzal az elbocsátó szép üzenettel, hogy a határozat megváltoztatását a kolozsvári magyar konzultól kérheti. Hiába kérte. Ahogyan a Budapesten élő kisfiának meg hiába kért útlevelet az anyja. Az önálló útlevélhez az apa hatóságilag hitelesített beleegyező nyilatkozata kell – mondták –, szerezze be az apja a Román Szocialista Köztársaságban. A kolozsvári magyar konzul (akkor még létezett) nem volt hajlandó megcsinálni ezt az okmányt, a Securitate sem. A gyerek nem utazott. A kolozsvári konzulátus időközben megszűnt, Varga immár a Magyar Népköztársaság bukaresti külképviseletétől kérhette a beutazási engedélyt Magyarországra. Nem kapta meg, utoljára 1989 októberében utasították el. Különben a magyar belügy (avagy külügy) és a Securitate közötti elvtársi kapcsolat nem lehetett rossz, mert miután az MNK kiutasította Vargát, az RNK-ban kirúgták az állásából.

Varga Lajos Károly nincs megelégedve a magyarországi változások ütemével, s nem tetszik neki, hogy ma is ugyanaz a belügyminiszter, aki kiutasítása idején volt, s ugyanaz a bukaresti nagykövet, a bukaresti konzul, aki hathatósan akadályozta a beutazását. Meg tudjuk érteni őt. S hogy mi a megkülönböztetett bánásmód oka? Erre a fizikus nem tud magyarázatot adni. A magyar atomtitok? Lehet végtére is, de az is lehet, hogy Varga az itt kutatás kegyével visszaélve annak idején fenn járt pl. a Rajk-féle szamizdat butikban. S a titkosrendőrségek nem felejtenek.

* Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal





Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon