Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Mit tehet egy kisebbség, hogy épp egy kisebbségi törvény megalkotásakor ne maradjon kisebbségben?




Sándor Eleonóra: Ha nem szakad ketté Cseh–Szlovákia, és a jelenlegi jogrend érvényben marad – hamarosan beterjesztjük a kisebbségi törvénytervezetet. Alapjául egy olyan emberi jogi alkotmánylevél szolgai, amely az alapvető egyéni jogokat rögzíti, kisebbségi vonatkozásban pedig megismétli az 1968-as alkotmánytörvény rendelkezéseit, kivéve egy pontot, ami az arányos képviseletre vonatkozik. A parlament véleménye szerint ugyanis egy többpárti demokráciában nem lehet megoldani, hogy a szabadon választott szervekben arányos képviseletet kapjanak a kisebbségek.

Az elmúlt húsz év alatt az arányos képviselet elve mind a parlamentben, mind az ún. nemzeti bizottságok, tehát a volt helyi önkormányzatok szintjén érvényesült, mert nagyon egyszerűen össze lehetett állítani a listákat úgy, hogy ezt teljesíteni tudják. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy ez érvényesíthető elv lehet egy parlamenti demokráciában is, bár az megfontolásra int, hogy az elmúlt rendszer képviseleti rendszere nem pusztán a kisebbségeknek biztosított arányos képviseletet, hanem a nőknek, a munkásoknak, az értelmiségnek stb. stb. Tehát egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy az új csehszlovák parlament ezt averzióval kezeli. Fölmerült az ombudsman rendszer bevezetése is.

Beszélő: Ad-e támpontot az általános emberjogi elv?

S. E.: Igazából semmit nem mond arról, milyen képviseletet kellene biztosítani a kisebbségnek, holott például az önkormányzatok esetében ez kulcskérdésnek számít. Ezt a problémát nálunk paradox módon nem a kisebbségi pártok vetették fel, hanem a szlovák kereszténydemokrata mozgalom nacionalista szárnya. Nem véletlenül. A helyhatósági választások után ugyanis olyan helyzet alakult ki Dél-Szlovákia-szerte, hogy az ott kisebbségben élő szlovákok képviselői nem kerültek be az önkormányzatokba. Hiába rögzítünk tehát országos szinten kisebbségvédelmi alapelveket, ha az önkormányzatok szintjén nem tudjuk kezelni ezt a kérdést. Mert itt újabb és újabb konfliktusok forrása lehet az, ha a többségi nemzet tagjai kerülnek kisebbségbe.

Az Első Köztársaságban az számított kisebbséginek, aki egy adott helységben volt kisebbségben, és nem országosan szabták meg, ki tartozik ebbe a kategóriába. Úgy tűnik, ez a rendszer minden hátránya ellenére újra végiggondolandó: meg kell vizsgálni, hogyan kerültek a kisebbségben élő emberek valaha nemzetiségileg kompakt területekre, a jogalkalmazás során azonban el kell vonatkoztatni attól, hogy ők betelepültek vagy betelepítettek. Mindenesetre ezt a stratégiát önkormányzati szinten alkalmazva akár egyéni, akár kollektív jogokat rögzítünk törvényben, másodrangúvá válik az, hogy van-e kisebbségi képviselet a parlamentben vagy sem.

Beszélő: Hogyan lehetséges a kollektív jogok törvényi biztosítása?

S. E.: Azt hiszem, nincs egyetlen kisebbségi párt sem egész Közép-Európában, amelyik ezt részleteiben ki tudná fejteni. A legfontosabb talán az, hogy bármiként is alakuljon a kisebbségi intézményrendszer az önszerveződés folyamán, ne legyen kiszolgáltatott az államnak a tekintetben, hogy minden évben újabb és újabb költségvetési vita tárgya legyen, mekkora részt kaphat ez az önkormányzat az államkasszából. A finanszírozás módját ugyanis, úgy vélem, igenis lehetne törvényben szabályozni, azt viszont tényleg a kisebbségekre kéne bízni, hogy saját maguknak milyen intézményrendszert építenek ki. Jelenleg nagyon részletes kisebbségvédelmi törvények vannak, a kisebbségek ezek védelmében nem félnek attól, hogy szétszóródnak az egész politikai palettán, és sokkal inkább biztosítottnak látják, hogy beleszólhatnak országos ügyekbe.

Beszélő: Miként változik meg ez a helyzet, ha esetleg teljesen kettéválik a csehszlovák állam?

S. E.: Nem tölt el optimizmussal, mely politikai pártok tűzték zászlajukra most a szlovák önállóság ügyét. Mert akármennyire is megnőne ennek következtében a kisebbségek a lakossághoz viszonyított számaránya, biztos, hogy ez nem jelentené a helyzetük javulását.

Az elmúlt hetekben megjelent e pártok vezetőitől néhány olyan nyilatkozat, amelyekből az derül ki, hogy ők megállíthatatlan folyamatnak tartják a szlovák szuverenitás kialakulását, így ők már eleve arra a helyzetre készülnek, amikor az önálló szlovák állam létezik. Tehát már föladták azt a célt, hogy meg kell őrizni az egységes államot, s ennek fönntartása érdekében már nem hajlandók erőfeszítéseket tenni.

A múlt héten pártjuk egyik parlamenti képviselője a szlovák parlamentben tartott beszédében már kimondta azt, hogy a területi autonómia kialakítása cél, ami eddig nem szerepelt a programjukban. Ezzel a megoldással azonban csak még tovább növelnénk a szórványban élő magyarok amúgy is magas számát, s attól tartok, hogy az autonóm terület kialakítása után a szlovák parlament már nem lenne hajlandó foglalkozni azoknak a kisebbségeknek a jogaival, akik ezen a területi autonómián kívül rekednek. Pedig ezeknek a száma sokkal nagyobb ma, mint teszem azt a két háború között volt. Egységes magyarlakta tömb végül is a Csallóköz kivételével talán már nem is létezik. Ha létre is jönne egy magyar autonóm terület, ott akkor sem működhetne csupán magyar kormányzat, hanem valamiféle specifikus státust kellene kapnia, tekintettel arra, hogy minden terület vegyes lakosságú már.

• Külföld