Kiss Ilona

Nyomtatóbarát változat

– Meglepve olvastam keddi nyilatkozatát: az egyetlen politikai erő, amelyikkel európai és kisebbségi kérdésekről tárgyalni lehet – mondta a Népszabadságnak –, a volt szlovák miniszterelnök, Ján Carnogursky kereszténydemokrata mozdalma. Néhány hete viszont a Magyar Polári Párttal épp azért nem kötöttek választási koalíciót, mert az MPP nem lépett ki Carnogursky kormányából. Nincs itt némi ellentmondás?


– Ez nem ellentmondás, csupán azt mutatja: mennyire relatív minden a politikában. Való igaz, az elmúlt parlamenti ciklusban Carnogursky pártja és az Együttélés az ellentétes pólusokon álltak. A mai szlovák parlamenti pártok közül azonban Carnogursky pártja az egyetlen, amelyik hordoz európai értékeket. Be kell látnunk, hogy azok a pártok, amelyek a demokratikus játékszabályokat tartják elfogadhatónak, a liberális eszmerendszerhez állnak közelebb, súlyos vereséget szenvedtek. És én ezt nem tartom véletlenszerűnek. Az elmúlt két évben ezek a pártok nem vették észre, hova fejlődik Szlovákiában az a politika, amelynek alapjait épp ők rakták le 1989–90-ben, s amelynek politikusait ők termelték ki, amikor még a nagykoalíciós kormányzás folyt. Ugyanakkor úgy vélem: bizonyos politikai erők tudatosan idézték elő vereségüket.

– Tudatosan?

– Igen, és ez a leghátborzongatóbb tény. Két párt, amelyik együtt kormányzott a koalícióban, a Demokrata Párt és a Polgári Demokratikus Unió ahelyett, hogy koalícióra lépett volna, tudatosan külön-külön indult, s építette fel a választási kampányát. Nem tudták megalapozni választási szövetségüket. Mintha közéjük dobták volna a viszály almáját, hogy ne foghassanak össze.

– Kik?

– Azok, akik siettetni akarják Cseh–Szlovákia szétesését.

– Meciarék?

– Ezt nem tudom megnevezni, de semmilyen ésszerű magyarázatot nem találok arra, hogy miért nem tudtak kialakítani a választási törvény által kijelölt 7 százalékos küszöb keretein belül olyan koalíciót, amiben összefoghattak volna.

– Ha valakiknek érdekében állt, hogy a liberális eszméket valló pártok közé éket verjenek, s ne jussanak be a parlamentbe, akkor ebből az következik, hogy önök is ehhez a „többes számhoz” tartoznak. Hisz a jelek szerint önöknek sem állt érdekében, hogy a Magyar Polgári Párt újból bekerüljön a parlamentbe.

– Négyes koalíciót nem lehetett kötni.

– Ezek szerint eleve kizárták a négyes koalíciót, s nem amiatt zárkóztak el tőle, mert az MPP nem teljesítette a kiszabott feltételeket?

– Mi felajánlottuk, hogy felvesszük a Polgári Párt képviselőjelöltjeit a listánkra anélkül, hogy koalícióra lépnének velünk, de négyes koalíciót nem alakíthattunk: a választási törvény által ez esetre előírt tíz százalékos küszöböt ugyanis nem lehetett volna elérni.* És jól számoltunk.

– És ha más pártot, tehát nem a Polgári Pártot hagyták volna ki?

– Ez azért nem jött létre, mert nem tudtuk megteremteni azt a politikai platformot, amiről elindulhattunk volna. Mi annak a tevékenységnek a kritikájából indultunk ki, amelyet a Polgári Párt az elmúlt két évben kifejtett. És következtetéseink kizárták, hogy új, közös politika felé nézzünk. Nem beszélve arról, hogy nehezen lehet úgy folytatni egy választási kampányt, hogy közben a koalíciós partnerek teljesen eltérően vélekednek néhány kulcsfontosságú politikai kérdésről.

– Meciar, szlovák önállóság, Bős–Nagymaros. Hogyan fognak állást foglalni ezekben a kérdésekben?

– Teljesen lényegtelen, hogy mi hogyan foglalunk állást, Meciarnak megvan az a többsége a parlamentben, hogy megszavaztassa a szlovák önállóságot.

– Ezek szerint Szlovákia önálló lesz?

– Igen. Már csak valami isteni szikra döbbentheti rá a szlovák politikusokat arra, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom, ők ugyanis nagyon biztosak abban, hogy politikailag épp most érett meg a helyzet. Pedig Szlovákia egyáltalán nem készült még fel az önállóságra.

– Önök már azon dolgoznak, hogy milyen stratégiát kell követniük az önálló Szlovákiában?

– Igen, bár még nem kell föladni azt az elméleti esélyt, hogy megakadályozzuk az ország szétesét. Igaz, hogy a szövetségi kormány alakításával megbízott politikus, Václav Klaus és Meciar eddig nem tudtak megegyezni lényeges dolgokban, mégis van egy elméleti lehetőség. Ha Szlovákiában olyan kormány alakul, amelyet valamennyire közelíteni lehetne a csehországi politikai felálláshoz. Természetesen akkor nem lehetne benne a kormánykoalícióban sem a Szlovák Nemzeti Párt, sem a Demokratikus Baloldal Pártja, hanem Meciarék felkérnék Carnogurskyt és bennünket. Ezzel csökkenteni lehetne némileg a szakadás veszélyét. Ám hangsúlyozom, ez pusztán elméleti lehetőség. Carnogursky esetében azért minimális ennek az esélye, mert Meciar személy szerint nem tudja elviselni maga mellett Carnogurskyt, mi pedig – ha csak bennünket kérne fel – ezt eleve visszautasítanánk. A folyamatok fékezésére csak Car-nogurskyékkal együtt kormányozva látnánk esélyt.

– Ellenzékben maradva az eddiginél határozottabb elszakadás-ellenes programot fognak-e megfogalmazni?

– Az önrendkezési jog érvényesítését most sem utasítjuk el. Az elszakadás azonban nem tőlünk függ. Nekünk az ellenzékben nem elszakadás-ellenes politikát kell kifejtenünk. Kormánykoalíció tagjaként igen – de erre, mint mondtam, nincs esély. Nekünk most az elszakadás állapotára kell kidolgozni stratégiát. Már nem ésszerű olyan helyzetre statégiát kidolgozni, ami aligha marad fenn. Az elszakadás lehetősége egyébként távolról sem új keletű: már az utolsó pártkongresszuson megfogalmazta Gustav Husák, hogy három alkotmányra van szükség, amelyikből egy az önálló Szlovákiáé. Ebben a szituációban tehát már csak az a kérdés, hogyan tudunk a demokratikus erőkből olyan szövetséget létrehozni Kelet-Európában, amelyik a megbékélést tűzi ki célul.

– De önök épp ezt utasították el, amikor „természetes szövetségesüket”, az MPP-t kizárták a koalícióból. Egyáltalán: nem gondolja-e, hogy újra kellene értékelni épp ebben a térségben az ún. etnikai pártok szerepét? Sonja Licht épp a múlt heti Beszélőben fejtette ki, hogy a jugoszláv válság egyik fő oka épp az, hogy nem polgári pártok, hanem etnikai pártok álltak szemben a két évvel ezelőtti választásokon.

– Nem vagyok róla meggyőződve, hogy teljesen helytálló ez a fejtegetés. A pozsonyi Társadalomelemzési Intézet felméréseiből ugyanis kiderült, hogy épp a mi mozgalmunk, az Együttélés támogatói a leginkább elkötelezettjei a parlamenti demokráciának, a gazdasági reformnak és így tovább. Támogatóink száma több tízezerre tehető: és ők a civil értékek elkötelezettjei. A probléma az, hogy a fő politikai erők Szlovákiában a nemzetállam koncepciójából indulnak ki, s ez a XX. században nem egyeztethető össze a civil értékekkel. Az egyetlen kiút: keresni a kapcsolatot a velük egyet nem értőkkel.

– Megint arra kell utalnom, hogy ugyanezért két éve már-már kiátkozták a Polgári Párt elődjét, a Független Magyar Kezdeményezést…

– Csakhogy az a szlovák mozgalom, amelyiknek a kormányába ők beléptek, már nem az eredeti programot képviselte. Amikor megalakítottuk az Együttélést ’90 februárjában, akkor az első utunk az akkori Nyilvánosság az Erőszak Ellenhez vezetett, és ott egészen durva visszautasításra találtunk, noha a programunk alapján akkor még természetesnek lehetett volna tekinteni a közeledést. A Nyilvánosság akkori vezetői most épp Meciar pártjában a fő aktivisták, itt nevelődött politikussá Meciar is. Ezt kellett volna a kezdet kezdetén észrevenni: mi már ’90 tavaszán láttuk, milyen veszélyes irányt vesz a Meciar, a választás után mégis őt bízták meg a szlovák kormány vezetésével.

– A Népszabadságban azt nyilatkozta: a magyar pártok közti viszály oka a magyarországi pártok szembenállása. Közvetlen, személyes beavatkozásra gondol?

– Amikor ’90 elején megindult a pártok szerveződése, az egymásra hatás a korábbi személyes kapcsolatok révén alakult. Érdekes módon az MDF azokhoz találta meg az utat, aki az önálló magyar politizálási taktikát folytatták, főleg az Együttéléshez, a Fidesz és SZDSZ pedig szinte kizárólag csak a kormánypártok irányába tájékozódott. Sajnos, ezt a vonzalmat átvetítették további kapcsolataikra is. Mi aztán hiába kerestük a kapcsolatot ezekkel a pártokkal, merev elutasításra találtunk, és sajnos nemzetközi fórumokon néha keresztbe is tettek nekünk. A Liberális Internacionáléval kezdetben nagyon jó kapcsolatunk volt, mégsem kerülhettünk a tagok sorába: bizonyos magyarországi pártok úgy jellemeztek bennünket, hogy ne vegyenek fel minket. Közvetlenül a Liberális Intemacionálé munkatársaitól tudom, hogy mind a Fidesz, mind az SZDSZ ellenünk szólalt fel.

– Havelnek drukkol?

– Aligha választják meg. Háromötödös többséget kell szerezni, az első fordulóban ezt aligha éri el. Klaus a miniszterelnökséget választja. Jelen esetben nem tudok olyan politikust mondani, akit mind Szlovákiában, mind Csehországban elfogadnának.

* Szerkesztőségünk értesülése szerint Popély Gyula, a Néppárt elnöke az Új Szó c. pozsonyi lapban azt nyilatkozta, hogy pártja készséggel lemondott volna arról, hogy a Néppárt ne önálló választási személyiségként induljon a koalíció listáján, hanem csak bizonyos számú néppárti jelölt képviseletében, a párt megnevezése nélkül. A koalíciónak tehát továbbra is csupán a hétszázalékos küszöböt kellett volna elérnie. Ennek ellenére az Együttélés és az MKDM koalíciója a Magyar Polgári Párt részére csupán azt ajánlotta föl, hogy a választási koalíció 160 jelöltet tartalmazó listájából 3, azaz három képviselő-jelölti helyet az MPP részére átenged – a párt megnevezése, azaz koalíciós tagsága nélkül. Ezt az MPP nem fogadta el.

• Külföld