Skip to main content

Kisebbségi kérdőjelek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az elmúlt hét végén a Kelet-közép-európai Szociálliberális Fórum és a Friedrich Naumann Alapítvány nemzetközi tanácskozást rendezett arról, miként érvényesíthető a liberális alternatíva a térség országaiban készülő kisebbségi törvénytervezetekben. A Romániából, Cseh–Szlovákiából és Jugoszláviából érkezett szakértők között igen nagy vitát váltott ki, hogyan is értelmezhető egyáltalán a kollektív jog, a kisebbségi jog fogalma, hogyan viszonyul az emberi jogok általános kategóriájához, érvényesítése nem vezet-e újabb kirekesztésekhez. Nagy visszhangja volt a Jugoszláviai Etnikai Fórum Kisebbségi téziseinek, amelyet a nemrégiben Szarajevóban megrendezett ún. előparlament dolgozott ki. Ez az egyelőre félhivatalos dokumentum, amelyből részleteket közlünk, kiegyensúlyozott, minden szempontot egyaránt mérlegelő szemléletével újabb jelét adta annak, hogy a jugoszláv válságnak mégis lehet racionális megoldása. Ezt az álláspontot képviselte a konferencia horvátországi szerb résztvevője, Drago Rokszandics történész és társadalomkutató is, akinek írását a Beszélő múlt heti számában közöltük Egy szerb Zágrábban címmel. Ezúttal a tanácskozás pozsonyi résztvevőjének gondolatait ajánljuk olvasóink figyelmébe. Sándor Eleonóra a szlovákiai kisebbségi jogvédőmozgalom tagjaként az elmúlt tíz évben is gyakran járt Budapesten, sűrűn megfordult Szabó Miklósék, Bencze Györgyék repülő egyetemein, barátaival együtt szoros kapcsolatban állt a demokratikus ellenzék tagjaival. Ma a Cseh–Szlovák Szövetségi Gyűlésben a pozsonyi Független Magyar Kezdeményezést képviseli, s tagja a szövetségi parlament nemzetbiztonsági bizottságának is.


Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon