Skip to main content

–k

–k: Kisebbségi kérdőjelek


Az elmúlt hét végén a Kelet-közép-európai Szociálliberális Fórum és a Friedrich Naumann Alapítvány nemzetközi tanácskozást rendezett arról, miként érvényesíthető a liberális alternatíva a térség országaiban készülő kisebbségi törvénytervezetekben. A Romániából, Cseh–Szlovákiából és Jugoszláviából érkezett szakértők között igen nagy vitát váltott ki, hogyan is értelmezhető egyáltalán a kollektív jog, a kisebbségi jog fogalma, hogyan viszonyul az emberi jogok általános kategóriájához, érvényesítése nem vezet-e újabb kirekesztésekhez.

–k: A szövetség vége


Beszélő: Minek köszönhető, hogy éppen az SZDSZ kapott elsőként meghívást Horvátországba a függetlenség kikiáltása után?

Horváth Vilmos: Régebbi keletű, személyes kapcsolataink is közrejátszottak ebben. Olyan gesztusértékű látogatásnak szántuk, amelyen kifejezhetjük szolidaritásunkat egy, az önrendelkezését most már gyakorlatban is megvalósítani kívánó állammal szemben.

Beszélő: Hogyan fogadtak benneteket? Elvégre az ellenzék és az SZDSZ tiltakozott a múlt évi fegyverszállítás ellen…

H.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon