Skip to main content

„Egy a jelszónk: tartós béke!”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Nem igaz, amit az orosz kormány hivatalos hírközpontja állít, nem igaz, hogy »a háború katonai szakasza« lezárult. Az orosz tüzérség továbbra is válogatás nélkül lövi a csecsen főváros polgári negyedeit és a környékbeli, eddig a menekülteknek otthont adó falvakat, teljesen lehetetlenné téve a polgári lakosság evakuálását. Csecsenföldön ráadásul most új szörnyűség kezdődik: tömeges gyerekhalál. A minusz tíz fokos fagyban a grozniji pincékben és óvóhelyeken rekedt családok nem tudják megmenteni gyerekeiket a fagyhaláltól” – ez a legfrissebb hír, amit Szergej Adamovics Kovaljov, Oroszország emberjogi biztosa Groznijból visszatérve a hét elején eljuttatott azokhoz a sajtóorgánumokhoz, amelyek nem érik be „Az Oroszországi Kormány Ideiglenes Hírközpontja” által pecséttel engedélyezett információival. Az egykor szaharov köréhez tartozó emberjogi harcos, akit missziója elismeréseként épp most jelöltek a Nobel-békedíjra, január 5-én és 7-én tartott nemzetközi sajtókonferenciáján kemény és szenvedélyes szavakkal jellemezte a kialakult helyzetet: beszédeinek rövidített, szerkesztett változatát, valamint egy orosz hadifogollyal folytatott beszélgetését a moszkvai Memorial jogvédő szervezet juttatta el szerkesztőségünkhöz. Ezt követően Deák Péter katonai szakértő elemzését közöljük. A Beszélő következő számában nemcsak Groznijról, hanem a másik tragikus sorsú „holt városról”, Szarajevóról is adunk hírt: interjút olvashatnak Juhász Évával, a Boszniai Magyarok Humanitárius Egyesületének egyik vezetőjével.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon