– Az első forduló előtti héten röplapok jelentek meg a választókerületem postaládáiban és az utcákon, falragaszokként. A névtelen röplap címe: „A Ráday-villa titka.”
A Magyar Fórum című MDF-hez közel álló hetilapban a kampánycsönd előtt egy nappal, március 23-án megjelent ugyanez a röplap „–i” aláírással.
– Ön kitartóan támadja a propagált közlekedésfejlesztési elképzeléseket. Mi a helyzet most Budapesten?
B. B.: Két nagyberuházás terve túl van a legmagasabb fórumon is, és a kormány előtt fekszik. Az egyik a dél-buda–rákospalotai metró. Első ütemben a középső szakaszát akarják megépíteni, a Bocskai úttól a Keleti pályaudvarig. Skála–Móricz Zsigmond körtér–Gellért tér–Kálvin tér–Keleti.
„Quousque tandem abutere patientia nostra?” – vagyis meddig még?
Varga Lajos Károly fizikus, temesvári lakos, Budapesten készítette doktori disszertációját, s 1979-től ismét vendégkutató volt a Központi Fizikai Kutató Intézetben. Többször meghosszabbíttatta tartózkodási engedélyét, annál is inkább, mert gyöngéd szálak fűzték nemcsak a KFKI-hoz, hanem egy budapesti lányhoz is. Hamarosan gyerek is lett a szerelemből. A fizikus immár végleg itt szeretett volna maradni, s úgy gondolta, hogy a helyszínen el fogja intézni áttelepülési kérelmét.
Az újpesti tavaszi vállalkozás nyomán (mely maga a SZETA kezdeti úttörő akcióinak hagyományait folytatta) a józsefvárosi ellenzéki szervezetek is támadásba lendültek a falaik között ólálkodó szegénység ellen.
Használt, de jó állapotban lévő őszi-téli ruhákból rendeztek két napig tartó vásárt a Ganz-Mávag Golgota utcai művelődési házának előcsarnokában.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 17 hét
8 év 43 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 50 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét