Skip to main content

Szeptember 9–10-én, szegénységellenes hétvége, Józsefváros

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az újpesti tavaszi vállalkozás nyomán (mely maga a SZETA kezdeti úttörő akcióinak hagyományait folytatta) a józsefvárosi ellenzéki szervezetek is támadásba lendültek a falaik között ólálkodó szegénység ellen.

Használt, de jó állapotban lévő őszi-téli ruhákból rendeztek két napig tartó vásárt a Ganz-Mávag Golgota utcai művelődési házának előcsarnokában. 5-150 Ft közötti összegért lehetett venni egy-egy ruhadarabot, s a filléres árakból kerekedő forintbevételt az Ellenzéki Kerekasztalból szerveződő szociális bizottság a kerület nyomorban élőinek megsegítésére fordítja.

A józsefvárosi szabad demokraták kezdték, de felmérvén a tennivalók sokaságát, hamar belátták, hogy magukban nem győzik. A kerületi Ellenzéki Kerekasztal elé vitték ötletüket, s a Szegénységellenes Hétvége végül közös munka eredménye lett.

A Szociáldemokrata Párt helyi csoportja szerzett raktárat, s heteken át gyűjtötték-mosták-szállították a ruhákat az SZDSZ-es, BZSBT-s, kisgazda, Fidesz-es és SZETA aktivisták. Bevonták a Patyolatot, a Május 1. Ruhagyárat, a helyszínül szolgáló művelődési házat. Főképpen a politikai szervezetek nőtagjai dolgoztak és szerveztek, a szebbik nem ismét bebizonyította, hogy a gyakorlatias tennivalók, a kevéssé sziporkázó kitartó kulizás területén sokszor a jobbik is.

Segítettek egyházak, nagy mennyiségű kitűnő ruhaneműt adtak a reformátusok, s a Hit Gyülekezete ruhaadományon felül munkával is sokat segített a vásár rendezésében. Ott volt a Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság átmenti szállón élő aktivistája is a szervezők-rendezők-cipekedők között, amikor szombat reggel, nyitás előtt a kapu előtt várakoztak csendben a hajléktalanok. A hajléktalanok korán ébredne…. ők voltak az első érdeklődők.

A ruházati eladókká átlényegült aktivisták rögtön vizsgázhattak, mint szociális munkások: tapintatosan felöltöztették a város legelesettebbjeit. Szociális munkára adódott még alkalom, s a rugalmasan kezelt árak jóvoltából számos család, testvér-együttes és magányos távozhatott boldogan, jóízű ruhaválogatás és bőséges vásárlás után.

De jöttek bőségesen olyanok is, akik nem szorultak különleges árengedményre, de ahhoz, hogy ruhatárukat bővítsék, mégis szükség van a nagyon olcsó vásárlási lehetőségre. Nagy volt a forgalom, s még a fent jellemzett üzletpolitika mellett is nem elhanyagolható, 100 ezer forintos bevétel folyt be. Felhasználásáról az a szociális bizottság dönt, amely gyűjtött, szervezett, mosott-vasalt és árusított.

A bizottság azt latolgatja, hogy a hasonló Szegénységellenes Hétvégéket rendszeressé teszi.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon