Skip to main content

Karácsonyi kilakoltatások

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Benczúr utca 47. Az egykori Liget Szanatórium. A házon tábla jelzi, hogy 1919. január 27-én itt halt meg Ady Endre. Bent lepusztult „régi dicsőség”. A szecessziós korlátok elrozsdáltak; lehullottak, romokban a stukkódíszek, mocsok és sötétség ebben a huzatos házban. És ráadásul az alagsor, egykori konyhák vagy mosóhelyiségek. Most minden helyiség lakás. Az egyiken üvegajtó, a másikon lambériás, már-már… És akad még régi ajtó is, hámló, zöld festékkel. A lakásokkal szemben nyitott vécé s egy szekrény, konyhai alkalmatosságoknak. Kopogok azon az ajtón, ahol a kiköltöztetésre ítélt család lakik. Csend, semmi. Az üvegablakon keresztül egyetlen franciaágyra látni. Végre három fiatal. Egy cigánylány meg két fiú. Az egyik elmondja, igen, az én nővéremet akarják kirakni a kislányával. A mama kapott egy szoba-konyhát, nővérem akkor költözött ide. A tanács most azt akarja, hogy menjenek az anyám után, nyolcadiknak a hat után, akik már ott laknak. Hát hogy lehet ez, egyetlen szobában? December 7-én lesz a kényszer-kiköltöztetés. Segítenének? Hát az jó lenne, ha segítenének.

Dózsa György út 66. Zsiga Ottóék Miskolcról költöztek föl Budapestre. Ott házuk volt, amit eladtak, hogy a „gyerekek jobb körülmények közé kerüljenek”. Volt egy miskolci ismerős, ő ügyvédet ajánlott. Az ügyvéd, elfoglaltságára hivatkozva, másvalakit ajánlott Egy álügyvédet. P. Gyula elismervény ellenében átvette Zsigáék 500 ezer forintját. (S innét kérem az Olvasó szíves elnézését: egyetlen hírforrásom, Zsiga Ottóné sem érti ettől kezdve az ügyet, hogyan értse egy véletlenül belecsöppent személy!) – Ez a P. Gyula megvesz egy budaörsi háromszobás házat, majd azt, mint cserealapot, elcseréli a Dózsa György úti kétszobás lakásra. Zsigáék egy percig sem laknak a budaörsi házban, nem találkoznak a Dózsa György úti tanácsi lakás bérlőivel. Beköltöznek ebbe a lakásba. Kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogyan ment végbe a kontraakció: felvesznek 326 ezer forintot lakásfelújítás céljára, kiegészítik 100 ezerrel, s felújítják a lakást. Fürdőszoba, WC. De mindenekelőtt a fürdőszoba. Három gyerekük van, tizenhét éves lány, tizenhárom és négyéves fiú, miattuk az egész. Végigszenvedik az átalakítás egész tortúráját. S akkor csalójuk lebukik. Hat hónapot kap, nem többet, mert hallgató-képes. A VII. kerületi tanácstól egyetlen munkatársat bocsátanak el az ügyben. Zsigáék ellenben – rosszhiszemű jogcím nélküliek, akiknek azonnal el kell hagyniuk a lakást.

Ma, amikor olvasod, Olvasó, nem két hét, talán csak egy, vagy egy nap se – s Zsigáék az utcára kerülnek. A t. tanács megfogalmazása szerint: „saját elhelyezkedésükről kell gondoskodniuk” – hogy mit jelent ez? Az utcát, Olvasó!

December 6. Visszamegyek a Benczúr utca 47.-be. Kopogok az ablakon. Csak azután nézek be. Eltűnt a franciaágy. Nincs odabenn semmi. A sötétségben fekete falak. Üres a lakás. Egy nappal megelőzték a kiköltöztetést.

Karácsony van, a főbb tereken feldíszített karácsonyfák állnak. Rajtuk függő és aranyszalaggal átkötözött csomag.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon