Skip to main content

Rossz a kedvem, hej tillárom

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Lenin elvtárs annak idején a „Ki kit győz le” formulájára redukálta a politikai játékterem szabályait. Azóta kiderült, hogy ennek a formulának egyetlen változója sem helyettesíthető be egyértelműen.

Ki a Kit? Az SZDSZ az MDF-et? Vagy viszont? Afelől ugyanis nem lehet kétség – tetszik vagy nem tetszik –, ez a két ellenzéki párt együtt – nem tudták, de tették – hajszolták ki a népszavazást.

Győz? Az SZDSZ egy picit – annyit, amennyi éppen elég, néhány ezreléket szerez. De: győzött-e, ha a demokrata fórum kevesli ezt a néhány ezreléket és a nemzet megosztását hányja a nagyon idézőjelben győztesek szemére, mikor a demokrácia éppen széles megosztottság esetében kínálja a többségi elv technikáját, a nemzeti, keresztény, judaista – vagy akármilyen retorika helyett.

Tehát: mégis: ki győzött? ki vesztett? Az Év Állatja címet biztosan a magyar állambiztonsági szolgálat vezérürüje nyerte. Ő az, aki mint közvetlen felelős nem tudott arról, hogy kik kinek a megbízásából kinek gyűjtenek adatokat kikről. Őt magát ez nem is érdekli. Ő a hazát védi, annak külső és belső ellenségei ellen. E sorok írója ellen is. Valamint e sorok közreadói ellen is. Nem gondolom, hogy ő rendelte el a telefonhasználat azon jellegzetes kísérőjelenségeit, amiket annyi sors- és kortársam kénytelen elszenvedni: késleltetett vonaladás, szaggatott kattogó hang, újbóli búgó hang, percekig tartó vonalhiány.

A miniszterelnöknek viszont gyorsan cselekednie kell. Vegye már észre, hogy pillanatnyilag és sok mindennek ellenére ő a felelős miniszterelnök!

Nem fejeket követelünk. A fejetlenség végét.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon