(Zelei Miklós)

Nyomtatóbarát változat

Fityiszt mutatna a Szent Jobb, de nem tud. Megteszem helyette én. Azt írja ugyanis Kovár Gyula a Történelmi Pártok Szövetségének megalakulásáról a Magyar Vasárnap karácsonyi számában, hogy „államalapító István királyunk óta a Kárpát-medencében még egyetlen alkalommal sem született ehhez hasonló szövetség. Meggyőződésem, hogy ennél kézzel foghatóbb ajándékot aligha tehettünk volna le a dolgozni kívánó csendes többség karácsonyfája alá 1989-ben”.

A dolog legalábbis nem komoly, ha arra gondolok, hogy a TÖPSZ egyik szövetkezője az a magát történelminek nevező Független Magyar Demokrata Párt, amelynek alapítói Ambrus Sándor az FMDP lapjának, a Magyar Vasárnapnak is a főszerkesztője.

A pártalapítóról a Magyar Hírlap 1989. december 18-i számában írtam Egy kis ambrusológia címen. Megírtam, bizony megesik, hogy Ambrus Sándor füllent. És amikor azt hiszi, hogy éppen senki nem néz oda, a főszerkesztő a dolgozni kívánó csendes többség zsebében kotorászik. Az ő működése miatt kellett tavaly felszámolni a Magyar Kölyök Hálózat Országos Egyesületet. A kusza anyagi ügyektől duzzadó Kölyök-dosszié ma is az ügyészségen pihen. Becsapta Ambrus úr szakmai szervezetét, az Újságírószövetséget is. (A MÚOSZ etikai bizottságától egyébként szigorú megrovásban részesült különféle ügyei miatt.)

A szóvivő, Kovár Gyula tiltakozott. (Magyar Hírlap, 1989. december 22.) Tiltakozásával sajátkezűleg kötötte szétbonthatatlanul össze Ambrus Sándor, az FMDP és a TÖPSZ nevét. A tiltakozásban sem nyilatkozott viszont Kovár arról, hogy hányan vannak az FMDP-ben? Hányan költik a költségvetésből fölvett hatmilliót?

Azóta megint lopott pénz fűződik Ambrus Sándor (így az FMDP és a TÖPSZ?) nevéhez. Alighogy ambrusológiai föl jegyzéseim megjelentek, boríték pottyant asztalomra: az Editorg Kiadványszervezési Gmk dokumentuma világított egy újabb sötét ügyre.

Ambrus 1988. októberének végén felkereste az Editorgot. Segítséget kért Pusztító mámorban című könyve gyors, soron kívüli megjelentetéséhez, írásokat mutatott és adott arról, hogy a könyvet a terjesztők már megrendelték, nem lesz ráfizetés! Lett. Igaz, nem Ambrus úrnak, hanem az Editorgnak.

Szerződtek, a gmk nagysebesen elkészítette a könyvet, amit a szerző 1988. november 30-án levélben köszönt meg, beígérve a számla gyors rendezését, mivel a kiadás összes költségét az Editorg fedezte. De az adós ettől fogva nem jelentkezett. Egy évvel ezelőtt szólították fel, hogy fizessen. Hiába. A naiv géemkások a pénzükért a terjesztőkhöz fordultak. Ekkor derült ki a Magyar Vasárnap főszerkesztőjének, az FMDP alapítójának trükkje: a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalattól maga vette föl a pénzt, de az Editorgnak nem adott belőle. Mentek tovább a géemkások, kopogtattak az ÁKV-nál. Itt sem jártak szerencsével. Időközben ugyanis (személyiségi jogok megsértése miatt) betiltották Ambrus könyvét. Az ÁKV ezért nem fizetett.

Az Editorg pert indított és nyert. 1989. május 19-én bíróság előtt született az ígéret, Ambrus Sándor „vállalja, hogy 60 napon belül megfizet a felperesnek 311 ezer 118 Ft tőkét, ennek 1989. február 16. napjától a kifizetés napjáig járó évi 8%-os kamatát és 18 666 Ft perköltséget”. Azóta sem fizetett, ami végül is rá és az Editorgra tartozna csupán.

De (amint első ambrusológiai vázlatomban is megjegyeztem), ma már nyomul Ambrus Sándor a Parlamentben is. A rendőrök pedig, legalábbis ez derült ki a napokban nyilvánosságra került belügyi dokumentumokból, nem őt figyelik, hanem mindenki mást. Úgyhogy még az is megeshet, Ambrus úr hatalomra jut a tavasszal.

• Visszabeszélő