Skip to main content

Helyszíni közvetítés egy forradalomról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Valósznűtlen, sőt valóságfeletti jelenség. Eleddig vagy tv nem volt, vagy forradalom. A két dolog valahogy összeférhetetlennek tetszett. Az elektronika és tömegközlés vívmánya olyan modern dolog ; a forradalom: történelem. Forradalmat ugyan egyikünk-másikunk megélt már, ám az eltelt idő, meg az emlékek hosszas vegetálása a feledés peremvidékén ugyancsak a szürreáliák birodalmába száműzte élményeinket. Talán éppen innen is a hátborzongató érzés: az elhomályosult részletek most a televízió képernyőjén tisztulnak ki ismét. Déjá vu. A forradalom a jelenbe helyeződik. A forradalom jelen van. Egyszerre válik hihetővé az egykori és a mai.

A forradalom dolgai amúgy is a felfokozott valószerűség érzésével hatnak. Különös élességgel jelenik meg előttünk minden. A világ érzékletesebb, valódibb, mint egyébként. Alighanem a töméntelen álságra, kvázi-történésre, hazugságra hirtelen következő igazi esemény kelti ezt az érzést. Egyszerre ki-ki saját valóságos dolgait intézi szabad akaratából, azt mondja, amit gondol, közösségek mostanáig csak suttogva emlegetett vágyai napok alatt lesznek valósággá. Mindez és ily hirtelen: valószerűtlenül valóságos.

A Magyar Televízió pedig szorgalmasan, hűen továbbadja mindezt. Érthető, ha lebegünk a valóság felett. Magyarországon a tv a kádári ellenforradalmi időszak vívmányaként jelent meg, mint a karácsonyi banán, a frizsider, a Trabant. No persze, ezen már túl vagyunk. Többeknek Toyotájuk van, és tett azóta egyet-mást a tv is. De sokan tekintettük és sokáig hülyítő doboznak, ami egyebek közt azt a célt szolgálja, hogy az emberek munkaidő után szépen a fenekükön maradjanak. Most pedig ugyanez a tv „hozza szobánkba” a forradalmat. És akként, mint ami forradalmat hoz a szobánkba. Még sokáig fogunk beszélni, íme „csendes forradalmunk” szomszédjainkra tett hatásáról. De nem kevésbé lesz izgalmas téma a romániai forradalom visszahatása mireánk. A legelső talán éppen ez. A magyar tv-t a romániai forradalom, a bukaresti tv segítette feltétlen és egyértelmű azonosulásra a magyarországi forradalommal. Az ellenforradalom televíziójától a forradalom televíziójáig.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon