Skip to main content

Krimi

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Mivel az illetékes belügyminiszter-helyettes én vagyok, közlöm, hogy a cikkben közölt információ téves és alaptalan.

A Gyöngyöshalász Faluközösségi Egyesület, a helyi HNF, az MDF és az Egyházközösség képviselői közérdekű bejelentése 1989. szeptember 19-én érkezett hozzám. A gyöngyöshalászi bejelentés előzményeinek megismerése után a megyei tanács gyöngyöshalászi területi referensének segítségével 1989. október 13-ára megbeszélést hívtam össze Gyöngyöshalászra. A megbeszélés előkészítéseként a vitatott témákban a megyei tanács vb. szakigazgatási szervei által tartott vizsgálat anyagait kapták meg a bejelentést tevő szervezetek képviselői, azzal a tájékoztatással, hogy e megbeszélés alkalmával az általuk felvetett kérdéseket a községi tanács vezetőivel, a vizsgálatot végző megyei dolgozókkal megbeszélhetik, és maguk is társadalmi ellenőrzést végezhetnek.

1989. október 13-án Gyöngyöshalászon egynapos megbeszélésre és társadalmi ellenőrzésre került sor, melyen a közérdekű bejelentés valamennyi aláírója és megbízásomból a BM Önkormányzati és Igazgatási Főosztálya dolgozója vett részt.

Álláspontomat 1989. október 31-én Hegedűs Gyula úrral közöltem, akinek nevére kérték a községben működő szervezetek képviselői a választ. E levelem, továbbá a községi tanács elnöke részére küldött levelem másolatát az önök részére is megküldöm.

Remélem, e dokumentumok világossá teszik, hogy a közérdekű problémák megoldásának elősegítését fontosnak tartottam, még akkor is, ha a sérelmezett gyöngyöshalászi ügyekben nem a belügyminiszter-helyettesnek, hanem a helyi tanácsnak van hatásköre.

A jövőben – az önkormányzati törvény elfogadását követően – a helyi lakosok közvetlenül vagy választott képviselőik útján intézik majd a helyi közügyeket.

A helyi önkormányzatok autonómiájuk révén visszaszorítják mind a megyei tanácsok, mind az államigazgatás központi szervei, így a Belügyminisztérium közvetlen beavatkozási lehetőségét is. Beavatkozásra csak jogszabálysértés esetén lesz lehetőség. A döntések célszerűségét csak maguk az önkormányzati választott szervek és a választók ítélhetik meg.

Erre a változásra, az önállóság, az öntevékenység fokozására, az ehhez szükséges jó együttműködésre már most fel kell hívnunk a helyi szervezetek figyelmét.

Budapest, 1989. december 7.

Üdvözlettel:
Dr. Verebélyi Imre

Cikkünknek a belügyminiszter-helyettesre vonatkozó megjegyzése valóban megalapozatlan volt, az időközben történt fejleményekről szerkesztőségünk nem értesült. Dr. Verebélyi Imre levelének vétele után megkerestük Hegedűs Gyulát, és megkérdeztük, elégedettek-e a község lakói az október 13-i megbeszélés eredményével. Megtudtuk, hogy a községlakosok – így Hegedűs – továbbra sem elégedettek.

A titokzatos betörés ügyében a nyomozás semmiféle eredményt nem hozott. A tanácstitkár ellen, aki időközben eltűnt a faluból, nem indult vizsgálat. A tanács eltörölte a tehót, de nem visszamenőleges hatállyal. A községlakók közül sokan úgy vélik, jogellenesen szedték tőlük ezt az adót, s jogellenesen akarják – még mindig – behajtani a hátralékokat. Hiszen, ha igazolódna a gyanú, hogy a szavazás eredményét meghamisították, a község tartozna az adófizetőknek, és nem fordítva. Ebben az ügyben a vizsgálat elmaradt, a titkot az eltűnt dosszié őrzi. A kriminek vége, de a rejtély nem oldódott meg.

–szeg



























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon