Skip to main content

850 tonna

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A romániai forradalom rég tapasztalt, szenvedélyes aktivitást váltott ki a magyar társadalomból. A segélyezés ügye pillanatok alatt népmozgalommá vált. A szállítmányok összeállítása, célba juttatása pusztán szervezési, technikai teljesítményként is figyelemre és tiszteletre méltó.

Beszélgettem gazdagréti kiskereskedővel, aki néhány helybeli kereskedővel és gazdagréti lakossal órák alatt állított össze rakományt a kezük ügyébe eső élelmiszerből és ruhaneműből, szerveződött konvojjá és indult útnak december 22-én, majd vágott neki újra az útnak 25-én immár egyedül, s jutott el talán elsőként Székelyudvarhelyig.

Az SZDSZ első, harminc személy- és teherautóból álló konvoja, amelyet Magyar Bálint és Rajk László vezetett, ugyancsak 22-én indult, s jutott el Aradra, amikor ott még tűzharcok voltak. Dobiás Györgytől érdeklődtem az SZDSZ Ráday utcai irodájában. (Dobiás György középiskolát végzett menedzser, egy amerikai–magyar agrárfejlesztő kft. alkalmazottja. Sport- és halászhálók gyártásával és forgalmazásával foglalkozik „civilben”. 1954-ben született Angyalföldön.)

– 22-én délben bemondta a rádió, hogy a hadsereg átállt a felkelők oldalára. Itt az irodában a szokásos választási kampány-előkészületek folytak. Özönleni kezdtek a felajánlások. Ki telefonált, ki személyesen jött. SZDSZ-tagok és nem SZDSZ-esek, 16 évesek és nyugdíjasok, háziasszonyok, sofőrök, orvosok. Ajánlottak autót, élelmiszert, ruhát, jelentkeztek sofőrnek, kocsikísérőnek, tolmácsnak, orvosnak.

A kampánystáb egyik része, amelyet én irányítottam, nyilvántartást vezetett a vidéki utakra mozgósítható gépkocsikról, sofőrökről, s szervezte a nyomtatványok szállítását, a vidéki rendezvények szónokainak utazását. Erre való tekintettel rám hízták, hogy koordináljam a felajánlásokat. Többek között össze kellett hangolni a rakományok súlyát és a gépkocsik térfogatát. Hogy fél nap alatt sikerült az első konvojt elindítanunk, azt hiszem, csak annak tudható be, hogy az SZDSZ-nek volt egy szállítási ügyekkel foglalkozó csoportja, s ezt azonnal át lehetett állítani erre a feladatra.

22-től 31-ig éjjel-nappal készenléti ügyeletet tartottunk itt is, a Déri Miksa utcában is. December 31-ig 31 konvojt indítottunk (11-et Budapestről, 20-at vidékről) 850 tonna rakománnyal. A konvojokkal 630-an járták meg ezt a – különösen az első három-négy napban egyáltalán nem veszélytelen – utat.

Az állampolgárok s a különböző szervezetek, cégek segélyeinek kijuttatásában jóformán csak szállítás-szervezési feladataink voltak. Komoly segítséget kaptunk a Lux Tehertől, a Citytaxitól, a Gabriel taxitól, a Budataxitól, Makai Sándor vállalkozó Fuvarszervezési Irodájától, akik CB-rádióikkal segítették a konvojok tájékozódását.

Nekünk csak a vért, vérkészítményeket, gyógyszereket, kötszereket, illetve az orvosi eszközöket és felszereléseket kellett beszereznünk. Segítségükért, illetve adományaikért a következő intézményeket illeti köszönet: Egis Gyógyszergyár, Sancella, Gyógyáru Értékesítő Vállalat, Országos Vérellátó Központ, Róbert Károly körúti kórház, Heim Pál kórház, a Fővárosi Tanács Egészségügyi Osztálya, Korányi kórház, MÁV kórház és az Egészségügyi Minisztérium.

A segélyszállítmányok nagyobb tételeit felajánló cégek közül hadd említsem meg a TUNGSRAM Rt.-t, a Skálát, a közérteket, csemegeüzleteket, a Zöldértet, az ÁFÉSZ-eket, a BIOPLANTÁ-t, a különböző tsz-eket, kiskereskedőket, kenyérgyárakat.

A gyűjtés jelenleg is folyik, de most már csak könyveket, újságokat, folyóiratokat, tankönyveket fogadunk Angol utcai irodánkban.

Nehéz és nem nekem való feladat szavakat találni a lakosság szolidaritásának, tettvágyának és bátorságának jellemzésére. Boldogító élmény volt.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon