A romániai forradalom rég tapasztalt, szenvedélyes aktivitást váltott ki a magyar társadalomból. A segélyezés ügye pillanatok alatt népmozgalommá vált. A szállítmányok összeállítása, célba juttatása pusztán szervezési, technikai teljesítményként is figyelemre és tiszteletre méltó.
Beszélgettem gazdagréti kiskereskedővel, aki néhány helybeli kereskedővel és gazdagréti lakossal órák alatt állított össze rakományt a kezük ügyébe eső élelmiszerből és ruhaneműből, szerveződött konvojjá és indult útnak december 22-én, majd vágott neki újra az útnak 25-én immár egyedül, s jutott el talán elsőként Székelyudvarhelyig.
Az SZDSZ első, harminc személy- és teherautóból álló konvoja, amelyet Magyar Bálint és Rajk László vezetett, ugyancsak 22-én indult, s jutott el Aradra, amikor ott még tűzharcok voltak. Dobiás Györgytől érdeklődtem az SZDSZ Ráday utcai irodájában. (Dobiás György középiskolát végzett menedzser, egy amerikai–magyar agrárfejlesztő kft. alkalmazottja. Sport- és halászhálók gyártásával és forgalmazásával foglalkozik „civilben”. 1954-ben született Angyalföldön.)
– 22-én délben bemondta a rádió, hogy a hadsereg átállt a felkelők oldalára. Itt az irodában a szokásos választási kampány-előkészületek folytak. Özönleni kezdtek a felajánlások. Ki telefonált, ki személyesen jött. SZDSZ-tagok és nem SZDSZ-esek, 16 évesek és nyugdíjasok, háziasszonyok, sofőrök, orvosok. Ajánlottak autót, élelmiszert, ruhát, jelentkeztek sofőrnek, kocsikísérőnek, tolmácsnak, orvosnak.
A kampánystáb egyik része, amelyet én irányítottam, nyilvántartást vezetett a vidéki utakra mozgósítható gépkocsikról, sofőrökről, s szervezte a nyomtatványok szállítását, a vidéki rendezvények szónokainak utazását. Erre való tekintettel rám hízták, hogy koordináljam a felajánlásokat. Többek között össze kellett hangolni a rakományok súlyát és a gépkocsik térfogatát. Hogy fél nap alatt sikerült az első konvojt elindítanunk, azt hiszem, csak annak tudható be, hogy az SZDSZ-nek volt egy szállítási ügyekkel foglalkozó csoportja, s ezt azonnal át lehetett állítani erre a feladatra.
22-től 31-ig éjjel-nappal készenléti ügyeletet tartottunk itt is, a Déri Miksa utcában is. December 31-ig 31 konvojt indítottunk (11-et Budapestről, 20-at vidékről) 850 tonna rakománnyal. A konvojokkal 630-an járták meg ezt a – különösen az első három-négy napban egyáltalán nem veszélytelen – utat.
Az állampolgárok s a különböző szervezetek, cégek segélyeinek kijuttatásában jóformán csak szállítás-szervezési feladataink voltak. Komoly segítséget kaptunk a Lux Tehertől, a Citytaxitól, a Gabriel taxitól, a Budataxitól, Makai Sándor vállalkozó Fuvarszervezési Irodájától, akik CB-rádióikkal segítették a konvojok tájékozódását.
Nekünk csak a vért, vérkészítményeket, gyógyszereket, kötszereket, illetve az orvosi eszközöket és felszereléseket kellett beszereznünk. Segítségükért, illetve adományaikért a következő intézményeket illeti köszönet: Egis Gyógyszergyár, Sancella, Gyógyáru Értékesítő Vállalat, Országos Vérellátó Központ, Róbert Károly körúti kórház, Heim Pál kórház, a Fővárosi Tanács Egészségügyi Osztálya, Korányi kórház, MÁV kórház és az Egészségügyi Minisztérium.
A segélyszállítmányok nagyobb tételeit felajánló cégek közül hadd említsem meg a TUNGSRAM Rt.-t, a Skálát, a közérteket, csemegeüzleteket, a Zöldértet, az ÁFÉSZ-eket, a BIOPLANTÁ-t, a különböző tsz-eket, kiskereskedőket, kenyérgyárakat.
A gyűjtés jelenleg is folyik, de most már csak könyveket, újságokat, folyóiratokat, tankönyveket fogadunk Angol utcai irodánkban.
Nehéz és nem nekem való feladat szavakat találni a lakosság szolidaritásának, tettvágyának és bátorságának jellemzésére. Boldogító élmény volt.
- Külföld [6]