Skip to main content

Beszélő hetilap, 4. szám, Évfolyam 2, Szám 4

(Vezér Erzsébet): Egy közrendet sértő emlékei

(Csehi Ferenc): Tisztelt Államminiszter Úr!

Konrád György: Nehéz az elnök élete

Kőszeg Ferenc: Sajtótörvényeink

Tamás Gáspár Miklós: Kilátás az Országházból

Szilágyi Imre: Szlovén rebellió

Beszélgetés Katja Boh ellenzéki politikussal

Hamberger Judit: Família, kíséret, udvar

Politikai erővonalak Lengyelországban

Fényi Tibor: A maximumot kell kérni

Király Károly a romániai helyzetről

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Hová, hová oly sietve?

Tölgyessy Péter: Munkás képviselők

Krokovay Zsolt: Sajtószabadság vagy sajtótörvény

–lt [Solt Ottilia]: Nyers-anyag

: Gyalázkodó nagyjaink

D. J. [Dési János]: „Az ellenzék burzsoá viszonyokat akar”

Révész Sándor: A nevelőotthon és a rendőrség

III. Győzzön a rosszabb!

–dg– [Demszky Gábor]: Az MHSZ is sorra kerül?

Eörsi János: „Piszkos dolgok fognak történni…”

Vita a tulajdonreformról

Kemény István: Tébé levél

E. J. [Eörsi János]: Sátoralja–új–hely a Parlament előtt

S: Teljesítmény

–Solt–: Fizetőképes kereslet

Budapesti kilakoltatások 2.

S. O. [Solt Ottilia]: Réteges tüntetés

P/N [Pap Mária–Nagy W. András]: Az első még mindig utolsó?

Vajda Mihály: Mi lesz veled, Oroszország?

Solt Ottilia: Beismerő vallomás

: Túrós András földjén

: Kék kopogtató-cédulák

Herpai Attila: Recsk-nosztalgia

Dr. Vastagh meghitt körben

Barna Imre: A törvény és a könyv

Zsoresz Medvegyev: A levelezés titkosságát a törvény garantálja

Révész Sándor: Megalakul a Czillei Ulrik Társaság

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon