Skip to main content

Gyalázkodó nagyjaink

Vissza a főcikkhez →


PETŐFI SÁNDOR:

„Szécsenyi olyan ember, aki a fogpiszkálókat is Angliából hozatja magának, élvén azon szent meggyőződésben, hogy a magyar ember hatökör az effélékhez.”

Lapok Petőfi Sándor naplójából (Megjelent 1948 májusában.) (P. S. Összes művei, Bp., 1956, 89. oldal.)

„Felszabadultunk a Metternich-kompánia alól, s kaptuk a Battyáni-minisztériumot (!). Erre ugyan elmondhatjuk, hogy »eben gubát«. Amaz tetteivel törekedett vesztünkre, emez tétlenségével fogja vesztünket okozni. Mi haszna, hogy a mód különböző? Az eredmény egy (…) Bekövetkezett május 10-e, a budai vérengzés (melynek elkövetői, közbevetőleg mondva, máig büntetlenül fütyülnek), ott a minisztériumnak úgyszólván szeme láttára kaszabolták az embereket… már ekkor nem tartóztathattam magamat, fölugrottam a múzeum udvarán a tribünre, és veszett dühömben elkiáltottam a nemzet színe előtt, hogy én e minisztériumra nem a hazát, de egymaamat, sőt a kutyámat sem bíznám.”

Márczius Tizenötödike, 1848. augusztus 14. (P. S. Összes Művei, 5. kötet. Bp., 1956, 112–113. oldal.)

ADY ENDRE:

„Széll Kálmán úr perfid módon kezébe kapta a hatalmat, megcsinálta a világ legerkölcstelenebb parlamenti fúzióját, meghamisította a régi szabadelvű pártot, elpaktált minden elpaktálhatót, bevitte s államférfiúi minősítéssel látta el a kokottságot, megszerezte dicsősége zengésére a sajtónak csaknem teljességét, kiölt a magyar politikából, közéletből minden őszinteséget. (…) Nem látja (…) a Széll-kórus, hogy a magyar közönség ismeri ám a Széll Kálmán politikai erkölcsit, s kokott-politikája ellen a gyűlölet és undor egyre nő?”

Nem lehet? Nagyváradi Napló, 1902. március 29. (A. E. Összes prózai művei, 3. kötet. Bp., 1964, 35. oldal.)

„Csak tessék így folytatni a mai társadalom, a mai kultúra nagyjainak megítélését. Björnson, Tolsztoj után majd megszólalnak talán a többiek is, s mi valamennyit lehülyézzük. Végre azután csak a magyar glóbus fog maradni s egyetlen nagy elme a világon: Apponyi, Apponyi, a bő szóköpések, a semmi föltalálásának nagy mestere, a daliás, vén, világi jezsuita; éljen.”

Tolsztoj – Apponyi ellen – Budapesti Napló, 1907. október 4. (A. E. Összes prózai művei, 9. kötet. Bp., 1973, 13. oldal.)

TÓTH ÁRPÁD:

„Ennek a szerencsétlen megyének (Biharnak) kell, úgy látszik, a legrettentőbb magyar illusztrációkkal szolgálnia, ez a megye szülte a legrontóbb, legzüllesztőbb politika Tisza Istvánjait, s íme, ez a megye kórosítja el ijesztővé ország-világ előtt az egészséges és okos magyar közigazgatás képét is.”

Bihari közigazgatás – Debreceni Nagy Újság, 1912. január 30. (T. A. Összes művei, 3. kötet. Bp., 1969, 200. oldal.)

JÓZSEF ATTILA:

„A háromarcú klebelsberger-sajtó három torokkal zengedezi a kultúrfölény, sőt kultúrfőlény dicséretét. Jerichó alól kikotort kürtökkel rezegteti panaszló füldobunkat, hogy a klebelsberger kultúrpolitika mögött ott áll, azaz hogy palotást jár az egész kultúrnemzet…”

Kulturfőlények haditánca – Előőrs, 1929. december 14. (J. A. Összes Művei, 3. kötet. Bp., 1958., 38. oldal.)
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon