Szilágyi Imre

Nyomtatóbarát változat

– Meglepetésként érte-e Önöket, hogy a szlovén pártküldöttség kivonult az ülésről?

Katja Boh: Úgy gondolom, Szlovéniában senki sem lepődött meg. A szlovén kommunisták ugyanis már a tavaly év végén tartott XI. kongresszusukon bejelentették elképzeléseiket, s közölték, hogy mindent megtesznek azért, hogy ezeknek a JKSZ kongresszusán érvényt szerezzenek, s azt is, hogy ha követeléseiket nem fogadják el, akkor kivonulnak.

– Hogyan tájékoztatták az eseményről a lakosságot az újságok, és hogyan látja az ügyet a szlovén ellenzék?

K. B.: A tömegtájékoztatás nagy figyelmet szentelt a kongresszusnak, a televízió egyfolytában közvetítette az eseményeket. Az első reakciók kissé felháborodottak voltak, mert Belgrádban az ellenállás a vártnál erősebb volt, s a szlovén küldöttség tagjai teljes ellenállásba ütköztek. Horvátország és Bosznia kommunistái megpróbáltak békítőleg fellépni, a szerbek azonban rendkívül eltökéltek voltak. A szlovének sajtókonferenciát tartottak, amelyen kijelentették, hogy mindent megtesznek azért, hogy a kedélyek lecsendesedjenek, de a követeléseikről nem fognak lemondani. Az ellenzék természetesen rokonszenvvel követi az eseményeket. Mi ellenzékiek úgy gondoljuk, ez rendkívül fontos esemény Szlovénia politikai életében, és reméljük, hogy meggyorsítja a demokratizálódás folyamatát Jugoszláviában.

– Mi a véleményük a Horvát Kommunista Párt reakciójáról?

K. B.: Mi azt vártuk, hogy sokkal energikusabban fognak föllépni. Rendkívül szimpatikusan viselkedtek, de nem reagáltak elég határozottan. Mindenesetre, amikor végül a szlovének kivonultak az ülésről, akkor a horvátok követelték, hogy az ülést szakítsák félbe, s hozzájuk csatlakozott Makedónia és Bosznia küldöttsége is.

– A szlovén küldöttek valóban láttak esélyt a JKSZ demokratizálására?

K. B.: Nem tudom, hisz nem állok olyan közel a kommunistákhoz, hogy átlássam, mennyire tartották reálisnak javaslataikat. A közvélemény nem volt túl bizakodó, s valószínűleg ők is tisztában voltak a nehézségekkel.

– Vajon az akció célja nem a minél több szavazat megszerzése volt-e a most következő választásokon?

K. B.: Több oka volt annak, hogy a KP ezekkel a követelésekkel lépett fel. Először is komolyan gondolják, amit mondanak, valóban szükségük van arra, hogy demokratizálódjanak. A párt ugyanis még tavaly lemondott monopolhelyzetéről, így a választásokon csak az egyik párt lesz a sok közül, a többi párttal azonos jogokkal rendelkezik. Ha tehát sikerrel akarnak részt venni a választásokon, önálló szlovén pártként kell megjelenniük, s nem mint a JKSZ egyik tagszervezete. Így talán van reményük bizonyos szavazatok megszerzésére, az azonban bizonyos, hogy mindenképpen sokat veszítettek volna, ha a kivonulás nem történik meg. Ez meghatározta politikai lehetőségeiket, s felmérve ezt, a JKSZ demokratizálását és liberalizálását, az egyes köztársaságok kommunista pártjai teljes önállósulását szorgalmazták. Bár a föderalisták ezt nem fogadták el, a változások elkerülhetetlenek lesznek, hiszen a szerb párt is elfogadta a többpártrendszert.

– A szlovéneket egy ideje szeparatizmussal és nacionalizmussal vádolják Jugoszláviában. Így történt ez a kongresszuson is?

K. B.: Igen, valóban támadták a szlovéneket. Mi azonban mindig elmondjuk, mi a célunk: hogy minden köztársaság önállóan dönthessen arról, milyen politikai rendszert akar, és hogy mi lesz a hatékony együttműködés módja. Nem a háború előtti és a jelenlegi jugoszláv berendezkedést kívánjuk.

– A konföderatív Jugoszláviáért szállnak síkra a szlovének?

K. B.: Igen. Nekünk nincs szükségünk Belgrádra, nem onnan fogják nekünk megmondani, hogy mit kell tennünk. Mi a szuverén népek közösségét szeretnénk létrehozni.

– Érdekelne, hogyan fest a jelenlegi szlovén politikai paletta.

K. B.: Az egyik oldalon van a Kommunista Párt, amelyen belül jelentősen megerősödött a liberális szárny. Ugyancsak ezen az oldalon áll a Szocialista Szövetség (Népfront), amely nevét Szocialista Pártra változtatta, de nem akar a választásokon a KP-val együtt szerepelni, hanem önálló pártként indul, akárcsak a Szocialista ifjúsági szövetség, a Mladina. A másik oldalon az egyesült ellenzék pártjai állnak, amelyek választási koalíciót (DEMOS) hoztak létre. Ide tartoznak: a Szlovén Demokrata Szövetség, Szlovénia Szociáldemokrata Szövetsége, a Kereszténydemokraták, a Parasztszövetség és a Zöldek.

– Van-e érzékelhető különbség a pártok programjai között?

K. B.: A különbségek jelenleg nem túl nagyok. Hiszen mindegyik párt számára nyilvánvaló, hogy létre kell hozni a piacgazdaságot, a parlamentáris demokráciát, el kell ismerni a különböző tulajdonformákat, és határozott szociálpolitikát kell megvalósítani. Be kell kapcsolódni az európai gazdaságba. A kommunisták a Jugoszláviához fűződő viszonyban egyfajta javított föderációt szeretnének létrehozni, mi pedig konföderációért szállunk síkra. Általában a balti országok, és újabban a két Németország konföderációs elképzeléseit szoktuk idézni.

– Van-e más terület is, ahol jelentős a különbség a kommunisták és az ellenzék között?

K. B.: Ők „demokratikus szocializmust” hirdetnek, bár valójában lemondtak már a szocializmusról. Mi, szocdemek nem ismerünk el semmiféle szocializmust. Ha elméletileg nézzük a kérdést, a kommunisták és a szocialisták az európai szociáldemokráciának ahhoz a tradíciójához kötődnek, amelyik a munkásmozgalomból indult ki, mi pedig a szociáldemokráciának ahhoz a tradíciójához akarunk kötődni, amelyik az alapvető emberi jogokat, a demokráciát tartja szem előtt. Mi tehát a szociális kérdések iránt fogékony demokráciára törekszünk.

• Külföld