Skip to main content

Szívküldi

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Örömmel tudatjuk Bethlen Istvánnal, az egykori miniszterelnök (ld. Bethlen-féle konszolidáció) bátyjának unokájával, hogy nem kell csalódnia Raj Tamás képviselőjelöltben és az SZDSZ-ben.

Nem kell felháborodnia.

Bethlen úr ugyanis e kellemetlen érzéseiről nyilatkozott a Dátum c. lapnak. (Ápr. 3., 3. oldal) Raj Tamás új kampányplakátja, mely fölött a nyilatkozó már kibocsátása előtt háborgott egy nagygyűlésen, „azt a benyomást kelti, mintha Tőkés László az SZDSZ-t és annak egyik képviselőjelöltjét aktívan támogatná”.

Bethlen István! Ön nyugodtan megnyugodhat! Az „Együtt, mindannyiunkért” feliratú plakáton látható kettős fénykép aggodalmaival ellentétben nem egy ökumenikus istentiszteleten készült, hanem egy lakásban, kifejezetten Raj Tamás képviselő-jelölésének támogatására. Ugyanis Tőkés László nem gondolt arra, amire Ön sem.

Üdvözli:

Ottilia von Scholz,
erdőbényei Tatár József patikus húgának unokája













Megjelent: Beszélő hetilap, 13. szám, Évfolyam 2, Szám 14


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon