Skip to main content

Felhívás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
a felülemelkedésre és a bölcsesség gyakorlására


A március 25-i választások után, legnagyobb rémületünkre, az SZDSZ szervezeteiben eluralkodott a mozgalmi hisztéria és a pánik. A tagok korra, nemre és felekezetre való tekintet nélkül állandó bűnbakkeresésben és gyűlölködésben élnek, amiért – úgymond – az SZDSZ nem nyert.

A szabadelvűséget és filozofikus emberszemléletet hirdető pártban ma a legkisebb dologban sem szabad hibázniuk az embereknek, akik ingyen és szabadidejüket áldozva dolgoznak a különböző kerületekben, mert a többiek azonnal kiderítik róla, hogy már kora gyermekkorában kommunista, bolsevik, Lenin-fiú és Rákóczi-lány volt. És ha ő jobb helyre ragasztotta volna a plakátot, több ember szavazott volna ránk.

Véleményünk szerint az idegesség növekedésének nemcsak a tagok politikai infantilizmusa az oka, hanem az is, hogy az SZDSZ vezetőségének az utóbbi időkben legalábbis csökkent a bölcsessége.

Bár kétségtelen tény, hogy ellenfeleink gyűlöletet gerjesztő hajlamait nem tudták felülmúlni, és az is, hogy velük egy páston küzdeni szinte megoldhatatlan feladat. Mégis úgy gondoljuk, hogy az SZDSZ vezetősége eddig el tudta kerülni ennek a csapdáit, akkor különösen el kéne kerülnie. Nem lett volna szabad belemennie abba, hogy maga is a marakodó pártok sorába kerüljön. Szerintünk nem volt szerencsés felvenni a kesztyűt, és válaszolni az MDF rágalmaira. Különösen ízetlen dolog átvenni azt a gyakorlatot, hogy az egyik párt bármit is röplapon terjesszen a másikról.

Legyen erényünk a türelem (keresztényi és politikai egyaránt) és a kivárás képessége.

Az SZDSZ nem eshet abba a hibába, amibe az elmúlt negyven év egyeduralkodó pártja esett, amikor kizárta annak lehetőségét, hogy bizalmi politizálással egyáltalán híveket lehessen szerezni társadalmi-politikai célokhoz, ezért mindenáron akarta megtenni azt. A végeredményt ismerjük.

Akit most kell meggyőzni arról, hogy micsoda az SZDSZ, és mit jelent a múltja, az nem a mi emberünk, az hiába szavaz ránk. A választás erőfelmérés is, tükör. Torz önarcképet kapunk, ha olyan „híveinket” is viszontlátjuk benne, akiket demagógiával vagy egyéb látványos és felszínes eszközökkel szereztünk. Maradnak elegen, akik arra várnak, hogy valóságos értékekkel győzzék meg őket.

Más oldalról nézve pedig ezzel kapcsolatban az a véleményünk, hogy az embereket már egyáltalán nem érdekli, ki volt marxista, kommunista és egyébista. Az is mindegy, hogy ki milyen oldalról beszél erről, támad-e vagy védekezik, a lényeg az, hogy harc folyik az emberek feje felett, nevetséges háború, és ebből nem maradt ki az SZDSZ sem.

Kérünk mindenkit, hogy a hátralévő egy hétben különösen, de a következő negyven évben mindenképpen fegyelmezze magát, és emelkedjen felül. Ha ellenfeleink a kisgazdák után minket is megosztanak, nem kell ahhoz semmiféle földprogram, hogy rövid úton visszaállítsuk a ’47-es állapotokat, már ami a pártok szétzilálását és egyetlen nagyobb pártba való beolvasztását illeti.

1990. március 31.

Helle Mária
önkéntes

Lévai Júlia
kerületi ügyvivő


























Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon