(Siklósi András)

Nyomtatóbarát változat

Március 18-án (vasárnap) délelőtt Szegeden fóliába csomagoltuk a leköszönő kommunizmus egyik legféltettebb jelképét, a még mindig lábon álló Lenin-szobrot. A demonstráció eredeti célja az volt, hogy fölhívja a megyei tanács figyelmét: a fenti „műtárgy” további helyfoglalása a Rákóczi téren sem politikai, sem esztétikai szempontból nem kívánatos, ezért hamarosan elszállítandó.

Mondom, eredeti célja, mert a valóság egész más képet mutatott. Az eseményt a helyi MDF rendezte, s meghívta „természetes szövetségeseit” (?!), köztük a Független Kisgazdapártot. Azonban rövidesen kiderült, a Lenin-szobor csak ürügyül szolgált a nem is titkolt választási propagandára. Az MDF igazi célja jelöltjeinek reklámozása volt.

A rendezvényen pártunk nevében jómagam is beszédet kívántam mondani, ezt azonban kategorikusan elutasították. Felszólalásom érdekében mások is kiálltak, sajnos hasonló eredménnyel. Megpróbáltuk elmagyarázni, hogy senki sem akarja elvitatni az MDF kezdeményező szerepét, de egyetlen pártnak sincs joga kisajátítani egy ilyen fontos városi eseményt, hiszen ez nem választási nagygyűlés.

Olyan ez, mintha valakit disznótorba hívnak, de ha enni akar, hozzon magával. Esetleg állítsunk föl mi is egy külön Lenin-szobrot, hogy aztán elszállíttathassuk? A helyzet nyilvánvalóan abszurd.

A kommunizmus 40 éves rémuralma aligha csak az MDF-et sértette, sokkal inkább egész népünket. Szétverése sem csak a fenti szervezet érdeme. Belegondolni is rossz, mit tenne ellenségeivel, ha szövetségeseivel így bánik. Mindenesetre, ha a „szoborcsomagolást” mi rendezzük, örömmel adtunk volna helyt valamennyi ellenzéki párt szónokának, ha erre igényt tartanak.

Ha az MDF így képzeli a jövendő demokráciát, akkor mi kisgazdák megköszönjük, de nem kérünk belőle. S alighanem így van ezzel a magyar nemzet is. Akkor mi kisgazdák megpróbálunk létrehozni valami sokkal jobbat – helyette.

Siklósi András
6723 Szeged,
Becsei u. 3.

• Belföld