Skip to main content

Hungarian graffiti

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Gyűjtés a politikai folklór köréből)


A minap egy könyvesboltban a következő párbeszéd ütötte meg a fülemet:

„– Jó napot kívánok, »Politikai kultúra Magyarországon« van?

– Sajnos nincsen.”

Nézzük a letépett és átragasztott plakátok tömkelegét: szerény becslés szerint is 90 százalékuk ilyen sorsra jut, akár már a kiragasztás utáni napon. Ennél már „jobbak” az összefirkált, „véleményezett” plakátok, mert ez esetben az illető közli embertársaival, hogy mi az ő fene nagy baja az adott politikai szervezettel.

Költészet

Igyekeztem összegyűjteni egynéhányat. Ahogyan az várható volt, a legtöbb közülük az MDF és az SZDSZ plakátjain leledzik. Jóval kevesebb az MSZP-plakát – s arányosan kevesebb a szöveg is. De akik ott tollat ragadnak, azok rögtön versbe is szedik véleményüket. Íme:

„Okozott már elég kárt,
Nem kell nekünk ez a párt!”
Vagy:
„Hazudtatok negyven évig eleget,
Most már Isten veletek!”

Zsidózás és fasisztázás

A költészetre még visszatérünk, de most vessünk egy pillantást az egyik MDF-plakátra: valaki szívélyesen, érdeklődőn ráfirkált egy kérdést: „Kik vagytok?”, a válasz sem késett sokáig, bár kissé intoleránsán és elutasítóan hangzott: „Zsidó!” – mármint a kérdező.

Maradjunk is a zsidóknál, talán ez fordul elő a legtöbbször az SZDSZ plakátjain. Tessék csak figyelni azt a nyelvzsenit, aki egy négy szóból álló mondatban képes három nyelvet ötvözni: „No SZDSZ, No Juden!”

A Kálvin téri aluljáróban gyakorlatilag minden SZDSZ-plakátot Dávid-csillaggal díszítettek. Valaki teljes joggal írja oda felháborodottan: „Ne zsidózz!” Lehet, hogy ugyanő az, aki Tölgyessy Pétert veszi védelmébe, az ellenfél (?) szokásos „Zsidó!” vádjával szemben: „Na és?!”

Két különböző falragaszon találtam a következő vádakat: az egyiken „Zsidó bérencek”-nek (sic!), a másikon pedig „Fasiszták!”-nak titulálják a Szabad Demokraták Szövetségét.

A „Fasiszták!” titulust azonban a Demokrata Fórum is megkapja „A magyar jövőért” című plakátján, azon, amelyen a nadrágtartós kisfiú szerepel. Ugyanerre valahol máshol, valaki más viszont azt írta, hogy „Nem akarunk kis komcsi gyerekeket!” Az MDF „Tavaszi nagytakarítást” című falragaszán valaki Thomas Mann-nak a nácizmusról írott sorait idézi: „Aki könyvek égetésével kezdi, emberek égetésével végzi”…

Kanyarodjunk vissza az SZDSZ-hez. Tamás Gáspár Miklóst, úgy látszik, hamar szívébe zárta a Lipótváros firkáló lakossága, mert alig akad olyan plakátja, amit valami ne tarkítana. Csupán két, állandóan visszatérő föliratot ragadjunk ki. Az egyik az, hogy a jelölt: „Szekus!” Ez azért nyerte el a tetszésemet, mert tipikusan tükrözi a primitív logikát. Erdélyből jött, de nem tetszik a képe, tehát nyilván szekus. A másik már szinte unalmas: „Zsidó!” – olvasható több helyen is.

De a zsidózásnak még nincs vége. Egy helyen a következő szöveg díszeleg:

„Rákosi
Gerő                }          ZSIDÓ MAFFIA!”
SZDSZ

No comment, ahogy mondani szokás.

Persze, a Fidesz sem marad ki. A Kálvin téren az F betűt ZS-re javították. Megjegyzendő, hogy ezt az enyhén szólva ízetlen tréfát a Népszabadság szilveszteri különszámában olvashattuk először.

Egyéb

Végre egy üde színfolt: Raj Tamás rabbi képét ugyan az Astoria aluljáróban végig átsatírozták zölddel, de egy helyütt praktikus tanácsot kap a szervezet. Valaki, igencsak szemfülesen, észrevette, hogy a képet fordítva nyomták (a jelvény a jobb oldalon van, és a madarak is jobbra szállnak). Oda is írja hát: „Fordítva a klisét!”

SZDSZ-falragaszokon találtam a következőket is: „Szolnoki betörők!”, máshol egyszerűen csak „Betörők!”. Haraszti Miklós választási plakátjára valaki odafirkantotta: „az apja szochazás…” Látszik, hogy valamit még akart írni, de a tolla kifogyott…

„Tudjuk, Merjük, Tesszük” – hirdeti a szlogen. „Mit?” – kérdezik sokan. Ismét egy Kálvin téri firkáló – talán ezt magyarázandó, és nem valami nagy jóindulattal – hozzáfűzi: „tönkre az országot!”

A „Van kiút” plakát sem maradhatott sokáig zsidózás nélkül: „Hová? Jeruzsálembe?” Akad viszont olyan, aki nem bízik az SZDSZ gazdasági programjában. Szerinte nincs kiút: „Veletek? Soha!”

Vannak egyszerű üdvözletek, üzenetek is. Ilyenek például: „Az SZDSZ a legjobb”; „Szavazz az SZDSZ-re”, vagy „Tőlük tartanak egyedül a bolsik”. Érdekes – máshol épp a szabad demokratákat titulálják „bolsik”-nak…

Az SZDP-t mellőzik

A legkevesebb szöveg talán az SZDP plakátjain található. Azért ott is előfordul. Valaki például odaírta az „Európa velünk van” fölirathoz, hogy „nem” – szóval: „nem velünk.” A másik – a kamatadó ellen tiltakozó plakáton találtam a következőt: „»Elegünk van…« az SZDP-ből!” Mellette: „Demagógok!” Aztán ott van az a plakát, amely azt hirdeti, hogy a józan ész mindenkiben megvan; és sorolja: ebben, abban, amabban, például „keresztényben, zsidóban”. Valaki hozzáfűzte: „és anyádban.”

Végül egy szelíd üzenet az SZDSZ plakátját leragasztó szociáldemokratáknak: „A demokrácia egyik alapelve a mások véleményének tiszteletben tartása. Így például nem ragasztjuk le a sajátunkkal más párt plakátját.”

Ál-ellenzék?

A legtöbb indulatot – magára vethet az MDF – az SZDSZ-ellenes „Mi senki ellen, a nemzetért vagyunk” plakát váltotta ki. Ezekről a következő szövegeket sikerült lejegyeznem: „Ez bizony a Pozsgay dajkálta ál-ellenzék.”

A „mi a nemzetért vagyunk” mondathoz hozzáfűzték: „Pozsgayért”, másutt „Pozsgay-fiúk”, „Pozsgay fiókái”. Megint máshol: „A köpködők és sárdobálók pártja!” Valaki, ezt kevesellvén, hozzátette: „és melldöngetők!” Egy helyütt az MDF-et nemes egyszerűséggel „Tetű árulók”-nak titulálják.

Kedvelt továbbá az „Aki nincs velünk, az ellenünk” – „Aki nincs ellenünk, az velünk van” – „Aki ellenünk van, az velük van” kijelentések kiegészítése, magyarázata is. A „velük”-et valaki rögtön értelmezi: „(MDF, MSZP, MSZMP).” Másvalaki számára ez nem ilyen kristálytiszta, így hát meg is kérdezi szerényen: „Kikkel?”

És két újabb jelmondat, talán ugyanattól a szerzőtől: „Aki nincs magánál, az magán kívül van”; „Aki velünk van, az nincs magánál (NSDAP).”

MSZ(M)P

Az MSZMP csupán az utolsó időszakban kapcsolt rá, főként Thürmer Gyula-plakátokkal. Hibát követtek el azonban, mert túl sok helyet hagytak a firkálásra. Azonkívül, hogy Thürmernek majd’ mindenütt Hitler-bajuszt rajzoltak, mellette a következő vádak olvashatók (csak ízelítőül): „Tetű árulók!”, „Mocskos kommunisták”, „Nem volt elég a negyven év??!” és a többi. E lakonikus megjegyzést egy kisgazdapárti falragaszon leltem: „Bort, búzát, békességet.” Valaki az utolsót kihúzza, s föléírja: „Cavintont!”

És még kapnak a szocialisták. Két fölirat: „Országrontó M(SZ)MP!” – az illető az új párt nevével nincs egészen tisztában. Másutt ez legalább nem gond, s matematikai ismereteit is hasznosítja az ismeretlen szerző két (három?) párt azonosítására: „MSZ(M)P=MDF!”

Az SZDSZ-től „kölcsönzött” szlogen átírása: „Tudtuk, Mertük, Tettük, Tesszük” sem maradhatott sokáig vélemény nélkül: „Már késő!”

Nem messze a „Szocialistákkal a holnapért” plakát nyer kiegészítést (a képen egy kisgyermeket óvó kéz látható): „Gondoljon a Ratkó-korszakra!”, „És az ÁB-Bizottságokra” (így, á-val).

Az MSZP propaganda-hadjáratában nagy szerepet játszó kisgyermek sokaknak nem nyerte el a tetszését. A metrómozgólépcső mellett található: „Mondd a papának, hogy ő is a Szocialista Pártra szavazzon” föliratú reklámot a Felszabadulás téren átragasztották, s így a bölcs gyermek a következőt hirdeti: „Aki sokat marxolt, az sokat markolt!”

Végezetül. Azt ígértem az elején, hogy lesz még vers. Nos, egy MDF-plakáton találtam a következő szimbolista, s egyben rímtelen szabadversben öt költeményt (verselemzésre nem vállalkozom, döntse el mindenki maga, hogyan értelmezendő):

Ismét költészet

„Két kis kecske marakodott
A Farkas meg »Hamm« bekapta
mindkettőt –
Erre várunk?”

Gondolatban befejeztem azt a könyvesbolti párbeszédet:

– És mondja, mikor nézzek be?

– Hát, talán úgy száz év múlva.

































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon