A minap egy könyvesboltban a következő párbeszéd ütötte meg a fülemet:
„– Jó napot kívánok, »Politikai kultúra Magyarországon« van?
– Sajnos nincsen.”
Nézzük a letépett és átragasztott plakátok tömkelegét: szerény becslés szerint is 90 százalékuk ilyen sorsra jut, akár már a kiragasztás utáni napon. Ennél már „jobbak” az összefirkált, „véleményezett” plakátok, mert ez esetben az illető közli embertársaival, hogy mi az ő fene nagy baja az adott politikai szervezettel.
Költészet
Igyekeztem összegyűjteni egynéhányat. Ahogyan az várható volt, a legtöbb közülük az MDF és az SZDSZ plakátjain leledzik. Jóval kevesebb az MSZP-plakát – s arányosan kevesebb a szöveg is. De akik ott tollat ragadnak, azok rögtön versbe is szedik véleményüket. Íme:
„Okozott már elég kárt,
Nem kell nekünk ez a párt!”
Vagy:
„Hazudtatok negyven évig eleget,
Most már Isten veletek!”
Zsidózás és fasisztázás
A költészetre még visszatérünk, de most vessünk egy pillantást az egyik MDF-plakátra: valaki szívélyesen, érdeklődőn ráfirkált egy kérdést: „Kik vagytok?”, a válasz sem késett sokáig, bár kissé intoleránsán és elutasítóan hangzott: „Zsidó!” – mármint a kérdező.
Maradjunk is a zsidóknál, talán ez fordul elő a legtöbbször az SZDSZ plakátjain. Tessék csak figyelni azt a nyelvzsenit, aki egy négy szóból álló mondatban képes három nyelvet ötvözni: „No SZDSZ, No Juden!”
A Kálvin téri aluljáróban gyakorlatilag minden SZDSZ-plakátot Dávid-csillaggal díszítettek. Valaki teljes joggal írja oda felháborodottan: „Ne zsidózz!” Lehet, hogy ugyanő az, aki Tölgyessy Pétert veszi védelmébe, az ellenfél (?) szokásos „Zsidó!” vádjával szemben: „Na és?!”
Két különböző falragaszon találtam a következő vádakat: az egyiken „Zsidó bérencek”-nek (sic!), a másikon pedig „Fasiszták!”-nak titulálják a Szabad Demokraták Szövetségét.
A „Fasiszták!” titulust azonban a Demokrata Fórum is megkapja „A magyar jövőért” című plakátján, azon, amelyen a nadrágtartós kisfiú szerepel. Ugyanerre valahol máshol, valaki más viszont azt írta, hogy „Nem akarunk kis komcsi gyerekeket!” Az MDF „Tavaszi nagytakarítást” című falragaszán valaki Thomas Mann-nak a nácizmusról írott sorait idézi: „Aki könyvek égetésével kezdi, emberek égetésével végzi”…
Kanyarodjunk vissza az SZDSZ-hez. Tamás Gáspár Miklóst, úgy látszik, hamar szívébe zárta a Lipótváros firkáló lakossága, mert alig akad olyan plakátja, amit valami ne tarkítana. Csupán két, állandóan visszatérő föliratot ragadjunk ki. Az egyik az, hogy a jelölt: „Szekus!” Ez azért nyerte el a tetszésemet, mert tipikusan tükrözi a primitív logikát. Erdélyből jött, de nem tetszik a képe, tehát nyilván szekus. A másik már szinte unalmas: „Zsidó!” – olvasható több helyen is.
De a zsidózásnak még nincs vége. Egy helyen a következő szöveg díszeleg:
„Rákosi
Gerő } ZSIDÓ MAFFIA!”
SZDSZ
No comment, ahogy mondani szokás.
Persze, a Fidesz sem marad ki. A Kálvin téren az F betűt ZS-re javították. Megjegyzendő, hogy ezt az enyhén szólva ízetlen tréfát a Népszabadság szilveszteri különszámában olvashattuk először.
Egyéb
Végre egy üde színfolt: Raj Tamás rabbi képét ugyan az Astoria aluljáróban végig átsatírozták zölddel, de egy helyütt praktikus tanácsot kap a szervezet. Valaki, igencsak szemfülesen, észrevette, hogy a képet fordítva nyomták (a jelvény a jobb oldalon van, és a madarak is jobbra szállnak). Oda is írja hát: „Fordítva a klisét!”
SZDSZ-falragaszokon találtam a következőket is: „Szolnoki betörők!”, máshol egyszerűen csak „Betörők!”. Haraszti Miklós választási plakátjára valaki odafirkantotta: „az apja szochazás…” Látszik, hogy valamit még akart írni, de a tolla kifogyott…
„Tudjuk, Merjük, Tesszük” – hirdeti a szlogen. „Mit?” – kérdezik sokan. Ismét egy Kálvin téri firkáló – talán ezt magyarázandó, és nem valami nagy jóindulattal – hozzáfűzi: „tönkre az országot!”
A „Van kiút” plakát sem maradhatott sokáig zsidózás nélkül: „Hová? Jeruzsálembe?” Akad viszont olyan, aki nem bízik az SZDSZ gazdasági programjában. Szerinte nincs kiút: „Veletek? Soha!”
Vannak egyszerű üdvözletek, üzenetek is. Ilyenek például: „Az SZDSZ a legjobb”; „Szavazz az SZDSZ-re”, vagy „Tőlük tartanak egyedül a bolsik”. Érdekes – máshol épp a szabad demokratákat titulálják „bolsik”-nak…
Az SZDP-t mellőzik
A legkevesebb szöveg talán az SZDP plakátjain található. Azért ott is előfordul. Valaki például odaírta az „Európa velünk van” fölirathoz, hogy „nem” – szóval: „nem velünk.” A másik – a kamatadó ellen tiltakozó plakáton találtam a következőt: „»Elegünk van…« az SZDP-ből!” Mellette: „Demagógok!” Aztán ott van az a plakát, amely azt hirdeti, hogy a józan ész mindenkiben megvan; és sorolja: ebben, abban, amabban, például „keresztényben, zsidóban”. Valaki hozzáfűzte: „és anyádban.”
Végül egy szelíd üzenet az SZDSZ plakátját leragasztó szociáldemokratáknak: „A demokrácia egyik alapelve a mások véleményének tiszteletben tartása. Így például nem ragasztjuk le a sajátunkkal más párt plakátját.”
Ál-ellenzék?
A legtöbb indulatot – magára vethet az MDF – az SZDSZ-ellenes „Mi senki ellen, a nemzetért vagyunk” plakát váltotta ki. Ezekről a következő szövegeket sikerült lejegyeznem: „Ez bizony a Pozsgay dajkálta ál-ellenzék.”
A „mi a nemzetért vagyunk” mondathoz hozzáfűzték: „Pozsgayért”, másutt „Pozsgay-fiúk”, „Pozsgay fiókái”. Megint máshol: „A köpködők és sárdobálók pártja!” Valaki, ezt kevesellvén, hozzátette: „és melldöngetők!” Egy helyütt az MDF-et nemes egyszerűséggel „Tetű árulók”-nak titulálják.
Kedvelt továbbá az „Aki nincs velünk, az ellenünk” – „Aki nincs ellenünk, az velünk van” – „Aki ellenünk van, az velük van” kijelentések kiegészítése, magyarázata is. A „velük”-et valaki rögtön értelmezi: „(MDF, MSZP, MSZMP).” Másvalaki számára ez nem ilyen kristálytiszta, így hát meg is kérdezi szerényen: „Kikkel?”
És két újabb jelmondat, talán ugyanattól a szerzőtől: „Aki nincs magánál, az magán kívül van”; „Aki velünk van, az nincs magánál (NSDAP).”
MSZ(M)P
Az MSZMP csupán az utolsó időszakban kapcsolt rá, főként Thürmer Gyula-plakátokkal. Hibát követtek el azonban, mert túl sok helyet hagytak a firkálásra. Azonkívül, hogy Thürmernek majd’ mindenütt Hitler-bajuszt rajzoltak, mellette a következő vádak olvashatók (csak ízelítőül): „Tetű árulók!”, „Mocskos kommunisták”, „Nem volt elég a negyven év??!” és a többi. E lakonikus megjegyzést egy kisgazdapárti falragaszon leltem: „Bort, búzát, békességet.” Valaki az utolsót kihúzza, s föléírja: „Cavintont!”
És még kapnak a szocialisták. Két fölirat: „Országrontó M(SZ)MP!” – az illető az új párt nevével nincs egészen tisztában. Másutt ez legalább nem gond, s matematikai ismereteit is hasznosítja az ismeretlen szerző két (három?) párt azonosítására: „MSZ(M)P=MDF!”
Az SZDSZ-től „kölcsönzött” szlogen átírása: „Tudtuk, Mertük, Tettük, Tesszük” sem maradhatott sokáig vélemény nélkül: „Már késő!”
Nem messze a „Szocialistákkal a holnapért” plakát nyer kiegészítést (a képen egy kisgyermeket óvó kéz látható): „Gondoljon a Ratkó-korszakra!”, „És az ÁB-Bizottságokra” (így, á-val).
Az MSZP propaganda-hadjáratában nagy szerepet játszó kisgyermek sokaknak nem nyerte el a tetszését. A metrómozgólépcső mellett található: „Mondd a papának, hogy ő is a Szocialista Pártra szavazzon” föliratú reklámot a Felszabadulás téren átragasztották, s így a bölcs gyermek a következőt hirdeti: „Aki sokat marxolt, az sokat markolt!”
Végezetül. Azt ígértem az elején, hogy lesz még vers. Nos, egy MDF-plakáton találtam a következő szimbolista, s egyben rímtelen szabadversben öt költeményt (verselemzésre nem vállalkozom, döntse el mindenki maga, hogyan értelmezendő):
Ismét költészet
„Két kis kecske marakodott
A Farkas meg »Hamm« bekapta
mindkettőt –
Erre várunk?”
Gondolatban befejeztem azt a könyvesbolti párbeszédet:
– És mondja, mikor nézzek be?
– Hát, talán úgy száz év múlva.
- Kultúra [6]