Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

A kérdezett előadta, hogy a rendőrség személyi vezetésének a problémája sok álmatlan éjszakát okozott néki, és a döntés meghozatala nem volt könnyű. Információi szerint dr. Túrós András nagyon jó szakember, és a civil rendőrfőnök helyetteseként szigorúan szakmai feladatokat fog ellátni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a rendőrök, a szakma nem fogad el akárkit vezetőként. Dr. Túrós András szakmai tekintélye vitathatatlan. „Kényszerpályán vagyunk, és az egész országot lecserélni nem lehet.” Dr. Horváth Balázs utalt arra, hogy olvasta a Túrós Andrásról szóló cikket a Beszélőben (Solt Ottilia: Beismerő vallomás, 1990. II. 5.), úgy gondolja azonban, hogy Túrós András az állambiztonsági ügyekbe nem merült bele annyira, hogy ez kizárná az ő további, magas beosztásban való alkalmazását.

A jelölt higgadt, áttekinthető és feltétlenül méltánylandó érvekkel alátámasztott választ adott Kőszeg Ferenc kérdésére. Egyetlen elem hiányzott belőle. Nem tudtuk meg, hogy a belügy leendő vezetője miként vélekedik a kiváló szakmai képességekkel rendelkező rendőrfőkapitány intenzív cigányellenes tevékenységéről.

Aki (miként dr. Horváth Balázs) olvasta a Beszélő említett cikkét (ha mást nem is olvasott), tudja, hogy még két esztendeje sincs, hogy a vezérőrnagy úr Borsod rendőrfőnökeként megszervezte és nyilvánosan védelmébe vette a cigányság kollektív rendőri zaklatását, hogy megpártolta a cigányság elkülönítésére, a gettóépítésre vonatkozó terveket, hogy a helyi televízió nyilvánossága előtt kifejtette, hogy a továbbtanulásra alkalmatlan cigány fiatalok számára „nem marad más”, mint „az unatkozás, csavargás és a bűnözés”. Ugyanebben a nyilatkozatában tett egyenlőségjelet az asszimiláció és a társadalmi beilleszkedés közé. „Véleményem szerint cigány bűnözésről feltétlenül beszélni kell, még ha egyesek tiltakoznak is” – állította dr. Túrós alig egy évvel az előtt, hogy a „cigánybűnözés” fogalmát, mint diszkriminatív megjelölést – sűrű, ám kétértelmű bocsánatkérések közepette – kiiktatták a rendőrség szótárából. Ő táplálta a cigányellenes indulatokat 1989 tavaszán a borsodi sajtóban olyan abszurd állításokkal, hogy a cigányok aránya a bűnözők között egy év alatt több mint a duplájára emelkedett.

E sorok íróját – aki itt szigorúan magánvéleményt képvisel – nem különösebben izgatja az, hogy ki hogyan „lakol” múltbeli viselt dolgaiért, és a személyi kérdésekben sem a könyörtelenség, hanem a megértő és gyakorlatias megközelítés híve. Nem üt meg a guta attól, hogy „egy ilyen ember” továbbra is vezető marad, és magas fizetést húz. Egyáltalán dr. Túrós András személyes sorsa nem érdekel. Itt sajnos sokkal többről van szó. Arról, hogy senki nem fogja tudni megvédeni az elkövetkezendő esztendőkben, sőt hónapokban az országunkban élő félmilliós cigány kisebbséget a mélyülő válság és nyomor éveiben, ha ez a cigányellenességtől igen erősen fertőzött társadalom nem kap nagyon határozott jelzéseket az új, legitim kormányhatalomtól arra, hogy az országot az etnikai, nemzetiségi konfliktusoktól megóvják, hogy a kisebbségellenes diszkrimináció tilalmát a lehető leghatározottabban és legkövetkezetesebben érvényesíteni fogják. Ebben éppen a cigányellenességtől legerősebben fertőzött közszolgálatnak, a rendőrségnek lenne kulcsszerepe.

A rendőrség „cigány vonalát” felszámolták, a cigány vonal ismert vezetőjét áttették a „zsebes vonalra”, s most a zsebes vonal irányából folytatódik a gátlástalan cigányellenes uszítás (lásd a Húszas Stúdió vasárnap délelőtti műsorát). A rendőrök szerte az országban ugyanolyan stílusban folytatják az igazoltatásokat, ugyanúgy megalázzák, ugyanúgy tegezik a cigányokat, mint azelőtt, mintha nem is létezne az igazoltatás rendjének új szabályozása. Éppen két hete történt, hogy a Phralipe Független Cigány Szervezet kazincbarcikai csoportjának a vezetőjét Miskolcon az őt igazoltató rendőr lehülyecigányozta.

Fordulóponton vagyunk, és ha most a rendőrség rossz vagy akár kétértelmű jelzéseket kap, akkor igen sötét történésekhez vezető útra fordulunk. Ebben a helyzetben a borsodi cigányellenes rendőrhadjárat vezetőjének az új hatalomba való átvétele a lehető legrosszabb jelzés. Ha túl lehet élni a pártállam bukását mindazzal, amit dr. Túrós András tett és nyilatkozott, akkor ez teljesen függetlenül attól, hogyan magyarázzák, felszabadítólag hat mindazokra, akik a cigánysággal szembeni megkülönböztetett rendőri fellépésre hajlanak, és – hogy óvatosan fogalmazzak – negatívan befolyásolja a cigányságnak az új hatalomhoz való viszonyát.

• Beszélő