Skip to main content

Szólt szám, fáj fejem

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az év elején országszerte, fővárosszerte lakossági fórumokat rendeztek a rendőrkapitányságok, ismerkedni, barátkozni szándékozván a jónéppel, különös tekintettel a várható politikai változásokra. Február 7-én a XII. Kerületi Tanács épületében is fórum volt, méghozzá a budapesti rendőrfőkapitány, dr. Barna vezérőrnagy részvételével.

A találkozón Kovács György állampolgár is jelen volt, és gyanútlanul komolyan véve a biztatást, miszerint a hallgatóság bátran nyilvánítson véleményt a rendőrség munkájával kapcsolatban, elmondta a magáét. Bátran, magyarul.

A véleményében dr. Barna helyettesét, dr. Balatoni ezredest személy szerint is bírálni merészelte.

Nem sokkal az eset után Kovács György levelet kapott a BM Országos Rendőrfőkapitányság Vizsgálati Osztályától, amelyben beszélgetésre invitálták a rendőrségre.

Nem ment, mert félt! Nem alaptalanul.

Rövidesen újabb levelet kapott, de ezt már egy ügyvédtől, aki arról értesítette, hogy a rendőr-főkapitányságon büntető eljárás van folyamatban ellene, és őt jelölték ki védőjéül. Így értesült Kovács György arról, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, hogy terheltté nyilvánították, anélkül hogy ezt vele közvetlenül közölték volna, anélkül hogy kihallgatták volna, anélkül hogy megkérdezték volna, akar-e ügyvédet és kit, anélkül hogy tudatták volna vele, milyen tények, adatok alapján, milyen bűncselekmény megvalósításának alapos gyanúja merült fel vele szemben.

Kovács György az ügyvédtől megtudta, hogy HIVATALOS SZEMÉLY MEGSÉRTÉSE bűncselekményének törvényi tényállását róják a terhére azon a bizonyos (már el is feledett) rendőrségi fórumon tett bíráló megjegyzése miatt.

Hiába no, itt tartunk 1990 áprilisában, a „békés átmenet” végén (?). Miközben az elmúlt hónapokban a tömegkommunikációban a rendőr tábornokok nyilatkozataiból másról se hallottunk, mint hogy a bűnözés állandó növekedésével szemben a túlterhelt rendőrök anyagi és személyi feltételek hiányában képtelenek eleget tenni feladataiknak, kiderül, hogy van néhány fontos dolog, amire jut idő és energia az Országos Rendőr-főkapitányságon.

Ezenközben manapság a magánvállalkozások közül a betörés jár a legkisebb üzleti kockázattal.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon