Skip to main content

Se szervezetlenséget, se Nagybudapesti Pártbizottságot!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Sokak számára a küldöttgyűlés egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy a vidéki beszámolók mellett a kampány budapesti tapasztalatairól (sikereiről és kudarcairól) nem hangzott el ismertetés. A politikai pikantériát szimatoló kérdésekre azt a választ kaptuk, hogy senkinek nincs olyan áttekintése a budapesti képről, ami érdemi elemzést tenne lehetővé. Ezt a helyzetet meg kell változtatni a helyhatósági választások miatt is.

Ezt felismerve a budapesti szekció küldöttei május 3-ra a III. kerületi szervezet Tímár utca 2. sz. alatti helyiségébe budapesti koordinációs megbeszélést hívtak össze. Erre Lévay Örs (a III. kerületi szervezet képviselője az Országos Tanácsban) készített írásos vitaindítót. Javasolta Budapesti Egyeztető Tanács megalakítását, melynek feladatai:

– szolgáltatás (információs adatbázis);
– politikai képviselet;
– koordinálás.

A budapesti szervezetek küldöttei a vita során szinte egyöntetűen egyetértettek a tanácskozó, javaslattevő, informatív kapcsolatot biztosító fórum kialakításában. Egyben ez lehetne a városi szintű politizálás színtere is. Erre annál inkább szükség van, mivel valószínűleg budapesti főpolgármester-választásra kerül majd sor. Úgy gondoljuk, hogy ezt az SZDSZ-nek minden rendelkezésére álló eszközzel segítenie kell. Várható, hogy a kampány során fontos politikai kérdés lesz például a világkiállítás, a közlekedési koncepció (a metró sorsa) és az építéspolitika. Ezekben és minden más alapvető politikai súlyú kérdésben az SZDSZ-nek képesnek kell lennie hiteles (a tagság véleményén alapuló) regionális állásfoglalás kidolgozására. Mivel az SZDSZ alapvető célja az egész lakosság érdekeinek szolgálata, minél szélesebb rétegek véleményére kell nyitottnak lennie.

Elkerülhetetlen, hogy egy ilyen fórum politikai súlyra tegyen szert. Sikeres működésének tárgyi és személyi feltételei vannak. Egyértelművé vált azonban a május 3-i megbeszélésen, hogy a budapesti szervezetek küldöttei egyértelműen elutasítják bármilyen hatalmi jogosítvánnyal rendelkező testület kialakítását.

A gondokat tovább fokozzák az információs rendszerrel kapcsolatos problémák. Adatbázis-kezelő rendszer kiépítése esetén az információk centralizációjának veszélye miatt egyértelműen tisztázni kell a következőket:

– Ki gyakorolja az információs rendszer fölött a szakmai felügyeletet, ki jogosult a rendszer működésével kapcsolatos érdemi döntések meghozatalára?

– Kik és milyen feltételek esetén részesülhetnek az információs rendszer szolgáltatásaiban?

Béki Gabriella (az SZDSZ Országos Központ szervezője) úgy tájékoztatta a megjelenteket, hogy a szükséges személyi és tárgyi feltételek, valamint a kívánatos felügyelet az SZDSZ Mérleg utcai központjában rendelkezésre állnak. Úgy gondoljuk, ezt a lehetőséget meg kell ragadni, mivel egyetlen kerületi szervezet tagsága sem arra adott felhatalmazást küldötteinek, hogy egy közbenső szint, egy új, önálló hatalmi erőközpont kialakítására törekedjenek

Kaiser György
III. ker.-i SZDSZ

Kemény Tamás
III. ker.-i SZDSZ

Szabó Béla
XII. ker.-i SZDSZ





























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon