Skip to main content

Hátsó oldal


„Ébresztő, magyarok!” – hallom ismét e szép, március eleji vasárnap reggelen, a Vasárnapi Újság című rádióműsorban. Nép-nemzeti gerincemet kihúzva ugrom ki az ágyból az ismerős férfihangra – nyilván nagy baj lehet megint, ismét kockán forog a haza sorsa.

Ezúttal Tiborc panaszába komponálta Csurka a dermesztő hírt, milyen újabb veszély leselkedik a magyarságra. A parlament legutóbbi ülése – mondja – már megint vérlázító döntést hozott. Ugyan mit? – fülelek riadtan. Netán az elnökválasztásról szóló puccsszerű alkotmánymódosítást?



Esztergomi Kereskedelmi Vállalat 
UNIKER
5. sz.


a Szegényeket Támogató Alaphoz


Kedves Barátaim!

Néztem a minap a Napzártát – és meghatódtam. Néhány pénztáros (avagy kincstárnok?) számolt be pártja anyagi helyzetéről. A legtöbb magát ellenzékinek mondó – párt képviselője gátlástalanul előadta, hogy 3-4, sőt némelyik 8-10 fizetett alkalmazottat is eltart. Szívszorító volt ezek után hallani, hogy az MSZP-nek (régi dicsőségük, hol késel az éji homályban?) alig 300 alkalmazott fizetésére telik.


(avagy egy szabad demokrata rémlátomása)


1991. március 25-én több százezres tömeget mozgósított a Baloldali Blokk.

Az MSZMP, az MSZP és a Magyar Néppárt vezérszónokai a Kossuth téren a dolgozó rétegek nevében követelték a polgári koalíciós kabinet lemondását, a szabadságjogokkal visszaélő liberális politikusok felelősségre vonását, a tűrhetetlen anarchia felszámolását.



Több párt képviselői panaszkodtak, hogy falra ragasztott plakátjaikat illetéktelen kezek letépkedik, illetlen szájak leköpdösik. Ez helytelen, ellenkezik a szabad választások elveivel. De az is ellenkezik az állampolgári szabadsággal, ha betiltjuk a köpködést, tépkedést. A megoldás: szabályozott mederbe terelni az emberi nyálat. A részletek kimunkálása az Országos Választási Bizottságra vár, de addig is ki kell osztani a pártok tagjai között a tépkedő- és köpködőigazolványokat.


Ha az ember újságot olvas, néha azt hiheti, hogy nem kell, hogy valaki súgjon neki.

Volt, amikor azt írta az újság, hogy a munkásőrség vagyonát zárolták, sőt, hogy illetéktelenek el ne foglalják, ezért katonák őrzésére bízták. Majd lezajlott az országos parancsnokság épületének pályázata körüli sajtópolémia. Mint kiderült, a pályázat komolytalan, mert eleve eldöntött tény volt, hogy a gellérthegyi épületet a BM-nek passzolják át.

Jött a pályázatok második fordulója: Magyar Hírlapban keretes hirdetés a pályázható ingatlanok listájával.





Gondolom, így választás előtt az SZDSZ-nek sem árt, ha tükörbe néz. Például abba a tükörbe, amelyet a Magyar Fórum, a hasonló nevű, népszerű párt lapja tart elé. Öt számot választottunk ki, találomra. Az első ’89. november 11-i, az utolsó ’90. február 17-i keltezésű.


Nyílt levél a miniszterelnökhöz

Javaslattal fordulunk Önhöz.

Társaságunk a világkiállítás egyik témájára, amelynek – mivel 1995 épp a honfoglalás 1100. évfordulója is – szlogenjéül a „Magyarok itthon és külföldön, a múltban és a jelenben” meghatározást választottuk. Mivel a világban élt és alkotott, valamint élő és alkotó magyarok száma jelentős, úgy véljük, hogy a kiállításnak – s épp ebben lenne nagy vonzereje – a magyarság és a világ kapcsolattörténetét kellene bemutatnia.





Ismétli magát a történelem. Négy évtizeddel azután, hogy bizonyos koalíciós pártok kizárták magukból a tagság zömét, ismét akad egy szervezet, amely erre a sorsra jut. Ez az a szervezet, amely programnyilatkozatában leszögezte, hogy „Az érvényben lévő törvényeket mindenkivel be kell tartatni, a törvénysértőket pedig pártállásuktól, társadalmi, szervezeti hovatartozásuktól függetlenül szigorúan meg kell büntetni.” Sőt: „A bűnözés melegágyát képező állampolgári rétegeket az eddigieknél szigorúbban ellenőrizni kell.


Korunkra és vidékünkre jellemző demonstráció folyik (folyt?) már második hete a Parlament előtti gyöpön. Tipikus konfliktus, tipikus szereplők. Egy békásmegyeri házaspár – évek óta vágnak különféle vállalkozásokba, hogy kiemeljék a fejüket a filléres gondok, albérletek hínárosából – elveszti bazárbérletét a rómaifürdői kemping kerítésénél. Indok nem is kell. Bérleti szerződésük egyik passzusa szerint a szerződő felek indokolás nélkül megszüntethetik a szerződéses viszonyt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon