Skip to main content

Egy baloldali álma

Vég Gábor

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(avagy egy szabad demokrata rémlátomása)


1991. március 25-én több százezres tömeget mozgósított a Baloldali Blokk.

Az MSZMP, az MSZP és a Magyar Néppárt vezérszónokai a Kossuth téren a dolgozó rétegek nevében követelték a polgári koalíciós kabinet lemondását, a szabadságjogokkal visszaélő liberális politikusok felelősségre vonását, a tűrhetetlen anarchia felszámolását. A vörös lobogók alatt felsorakozott tömegek ütemesen skandálták:

„Grósz Károlyt a kormányba,
Kőszeget a Dunába!”
„Nem akarunk piacot
Berecz tudja, mi a jobb!”

Az MSZP vezérszónokának, Vastagh Pálnak a szavait viharos tetszés fogadta. A népszerű reformszocialista a szocialista jogállamiság visszaállítását, a deviáns személyiségek és politikusok korlátozását, a múltban közmegelégedésre működött recski tábor újramegnyitását szorgalmazták.

A DEMISZ lelkes szavalókórusának rigmusa szinte rímelt a lendületes szónoklatra:

„Azt ajánljuk nektek,
szokjátok meg Recsket!”

A forró hangulatú demonstráció végén az egybegyűltek elhagyták a teret a Nádor (volt Münnich Ferenc) utca irányába.


















Megjelent: Beszélő hetilap, 7. szám, Évfolyam 2, Szám 7


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon