Skip to main content

Nyílt levél

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
a Szegényeket Támogató Alaphoz


Kedves Barátaim!

Néztem a minap a Napzártát – és meghatódtam. Néhány pénztáros (avagy kincstárnok?) számolt be pártja anyagi helyzetéről. A legtöbb magát ellenzékinek mondó – párt képviselője gátlástalanul előadta, hogy 3-4, sőt némelyik 8-10 fizetett alkalmazottat is eltart. Szívszorító volt ezek után hallani, hogy az MSZP-nek (régi dicsőségük, hol késel az éji homályban?) alig 300 alkalmazott fizetésére telik. De az igazán megható az volt, amikor kiderült, hogy még külföldi támogatást sem kapnak (boldog elődjüknek még hadosztályok jutottak, midőn a szükség úgy kívánta…), s így aztán nincs pénzük rá, hogy „más pártok irodáiba betörő kommandókat képezzenek ki”.

Itt már nem elég meghatódni, itt cselekedni kell. Kérem, fejezzék be azt az ostoba gyakorlatot, hogy mindenféle lumpen elemeket támogatnak, olyanokat, akik a tudományos világnézet alapján felépített egyetlen igazságos társadalom negyven éve alatt sem voltak képesek a maguk jómódját megteremteni. Támogassák inkább a méltánytalanul elszegényedett MSZP-t! Ha nem próbálják meg hazai adományokkal pótolni az elmaradt külföldi segélyeket, veszélybe kerül az esélyegyenlőség!

Kérem, gondolják meg: reklámnak sem lenne utolsó! Milyen jól mutatna a betörőcsapatok (élcsapatok?) fekete trikóján a világító felirat MSZP commando sponsored by SZETA.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon