Skip to main content

Tükör által homályosan

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Gondolom, így választás előtt az SZDSZ-nek sem árt, ha tükörbe néz. Például abba a tükörbe, amelyet a Magyar Fórum, a hasonló nevű, népszerű párt lapja tart elé. Öt számot választottunk ki, találomra. Az első ’89. november 11-i, az utolsó ’90. február 17-i keltezésű. Ezekből gyűjtöttük az SZDSZ-re vonatkozó minősítéseket.

Milyen az SZDSZ: gátlástalan; cinikus; álszent; elitpárt; vezetőinek nem kis része marxista, lukácsista vagy éppen hívő kommunista oldalról indult.

Mi jön az SZDSZ-től: nemcsak politikailag, morálisan, hanem jogilag is elfogadhatatlan árukapcsolás; okos kortes-fogás; társadalmat félrevezető téveszme; kizárólagosság; az elhivatottság már-már bolsevik típusú magatartása; késleltető stratégia; cinikus jóindulat; a kezdeményezés hamissága; szélsőséges, pocskondiázó, antikommunista hatásvadászat; hazug porhintés; sanda hátba döfések; totális hatalomátvétel; a szövetséges pártok kihasználása majd megsemmisítése; bolsevik módszerek.

Mit csinál az SZDSZ: felújítja a kunbélák és a leninfiúk teljes magyarmúlt-megtagadását, és a teljes tagadás kéjérzetével oltja be az érzelmileg könnyen felfűthető tömegeket; „árnyékra vetődik”, sőt az egész társadalmat is magával akarja rántani; politikai szándékainak rendeli alá a jogot; (rikkancsai révén) lepiszkoskommunistázza azokat a járókelőket, akik nem veszik át a röplapot; beárnyékol, megvádol más, józanabb, toleránsabb politikai erőket, személyeket; dominánsan van jelen a tömegkommunikációban az eddigi vezetés támogatásával, amely többnyire a Kádár-rendszer Aczél-garnitúrájából áll; nyíltan támad; a legfőbb posztokat már megszállta; szisztematikusan zülleszti szét azt is, ami 40 év kommunista diktatúrája után megmaradt; totális diktatúrára tör.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon