Skip to main content

[Újságidézetek]

Vissza a főcikkhez →


„…Szeretnénk az illetékesek figyelmébe ajánlani: nem magánügy, hogy mire használják művelődési házainkat, ifjúsági klubjainkat. Legyen mindig szavunk a zavaros nézetek visszautasítására, igazunk védelmére! Még akkor is, ha az Orfeo tagjai képmutatóan úgy bírálnak és vádaskodnak kívülről, mintha belül lennének.”

(Magyar Ifjúság, 1972. október–november)

„Intézetünk a július 1. és 8. között Kazincbarcikán rendezendő színjátszó fesztiválra f. hó 11-i levelében meghívta az Orfeo színpadot. Tekintettel arra, hogy az országos minősítésen a zsűri a Vurstli című előadás tartalmát eszmeileg tisztázandónak ítélte, kénytelenek vagyunk június 11-i meghívásunkat visszavonni… Elvtársi üdvözlettel:

a Népművelődési Intézet igazgatója
1974. június 29.”

„Az együttes, úgy tetszik, tanúként idéz meg bennünket egy nyilvános demonstrációs kísérlethez, amelynek tárgya: mit bír el az ember, és mit lehet vele megtenni többek szeme láttára. Büchner valószínűleg félbehagyta zseniális Woyzeck-drámáját, és még az elkészült jelenetek sorrendjét sem határozta meg véglegesen. A töredék most szigorú dramaturgiai rendbe szerveződik. A jelenetek átcsoportosítása megerősíti az események kérlelhetetlen logikáját. Három cselekményszál párhuzamosan halad, a mozaiktöredékek folyamattá állnak össze: az Ezreddobos Marie elcsábításával, a Kapitány és a Doktor Woyzeck szellemi, illetve fizikai kínzásával szisztematikusan sietteti a törvényszerűen bekövetkező tragédiát. A szinkronjelenetek ellenpontozzák egymást: Marie és az Ezreddobos szeretkezése közben egy másik helyszínen a Doktor Woyzeck pulzusát méri. A demonstráció előttünk, sőt közöttünk zajlik. Akár bele is avatkozhatnánk. Tanúk vagyunk? Nem. Bűnsegédi bűnrészesek.

Székely Bélának, Woyzeck alakítójának egészen világos színű a szeme – a reflektorok miatt nem tudni pontosan –, talán kék. Olyan közel állok hozzá, hogy látom összeszűkülő szembogarát. Ha csípőre tenném a kezem, a könyökömmel megérinthetném. Hogyan képes ilyen egyedül lenni az embergyűrű közepén? Egyetlen pontra figyel. Befelé.”

(Élet és Irodalom, 1978. február)

„Az együttes hangadói megfeledkeznek arról, hogy a szocialista Magyarországon a munkásosztály és pártjának vezető szerepe érvényesül, már nincs antagonisztikus ellentét az osztályok között. A dolgozó nép választott képviselői, választóik érdekeinek szem előtt tartásával, felelősséggel végzik irányító munkájukat. Az újságírónak csak az a kötelessége, hogy felhívja a figyelmet az együttes zavaros elveire, káros magatartására.”

(Magyar Ifjúság, 1972. november)



















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon