Skip to main content

Hátsó oldal


„Alulírott büntetőjogi felelősségem tudatában bejelentem, hogy Sz. P. magyar állampolgárral a közeles jövőben le fogok feküdni. Egyben, az esetleges félreértéseket elkerülendő, hangsúlyozom: nevezettel semmilyen vonatkozásban nem értek egyet, sőt, undorodom tőle és közönséges vérnősző baromnak tartom. Ennek megfelelően kérem a tervbe vett eseményt egyszerű üzleti aktusnak tekinteni. Tisztelettel: H. K.


1982-ben néhány nappal karácsony után felszálltam a Wiener Walzerre Bécsben, hogy Pesten tölthessem a szilvesztert, amit gyakran tettem akkoriban. Miután sokszor tapasztaltam, hogy a vámosok és a határőrök jóval szigorúbbak a magyar utasokkal, olyan kocsiba szálltam, amelyet egy budapesti eszperantó konferenciára tartó nemzetközi társaság töltött meg. Egy karikatúraszerű angol, egy Herbert nevű kereskedő mellett találtam helyet. Először utazott kommunista országba, és nagyon izgult. Több forint volt nála a megengedettnél, s a pénzt a fülkében akarta elrejtem.


Egy vidéki hadosztály könyvtárának polgári állományban lévő vezetője meséli, hogy bizony elérte a honvédséget is a demokratikus átalakulás szele. A politikai osztály például megszűnt. Helyette működésbe lépett a nevelési osztály. Sajnos azonban – tette hozzá eltűnődve – ez a gyökeres névváltozás nem érintette a szervezet személyi állományát, struktúráját, munkakörét és szellemiségét. Neki például továbbra sem azt teszik kötelességévé, hogy a rendelkezésére álló pénzért jó könyveket szerezzen be – a pénzt szocialista könyvekre kell kiadnia.


Sohasem voltak illúzióim a hazai sajtóerkölcsökről. Mégis adódnak jelenségek, amelyek annyira botrányosak, hogy már nem is megbotránkozni kell rajtuk, hanem elgondolkodni.

A Riport című hetilapban (5. szám) bizonyos H. T. (leleményesebb elmék magát a főszerkesztőt, Hámori Tibort gyanítják a szignó mögött) névtelen levelet közöl teljes terjedelemben. A levélíró, aki Münchenből, a Szabad Európa Rádió levélpapírján levelez, emberi és költői mivoltában egyaránt otrombán gyalázkodó jelzőkkel illeti Szőcs Gézát, a jeles költőt.



Aggodalmak


Katalin-napi felmérésében Jeszenszky Géza „örömmel és szolidaritással” üdvözölte a csehszlovákiai változásokat, de hangját, melyet a Szabad Európa bocsátott az éterbe a népszavazás napján, délután hat órakor, súlyos gondok fátyolozták be.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon