Skip to main content

Érdemrend a lelke mindennek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az év elején élénk visszhangot váltott ki, hogy miközben időszűke miatt rendkívüli fontosságú törvényjavaslatok parkoltak várólistán, a kormány benyújtott egy igen vaskos, és érezhetően nagy beleéléssel kimunkált törvényjavaslatot az új állami kitüntetésekről és az adományozás rendjéről. Nemcsak az elképzelések kidolgozásában megmutatkozó és máskor olyannyira hiányzó műgond, nemcsak a javasolt kitüntetések (Corvin-lánc, Szent István-rend stb.) avíttas-rendies, arisztokratikus jellege keltett feltűnést, hanem az a sietség is, amellyel a kormány bokros teendői közepette elkészítette és benyújtotta a javaslatot. A bírálatok hatására a kormány az első változatot visszavonta, most azonban már nem várhatott tovább, hiszen a Magyar Köztársaság ősrégi-vadonatúj nemzeti ünnepén, augusztus 20-án illetlen lenne nem osztani kitüntetéseket. Ezért benyújtotta és a nyári szünet előtti utolsó parlamenti hét anyagtorlódással küszködő napirendjére vetette az új, lényegesen visszafogottabb változatot. A Fidesz nem volt rest, és a törvény szelleméhez méltó terjedelmes módosító csomagot nyújtott be. Az alábbiakban ezekből mutatunk be néhányat.

1. A törvényjavaslat az alábbi preambulummal egészül ki:

„Az Országgyűlés a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító békés politikai átmenet elősegítése érdekében a következő törvényt alkotja:”

INDOKOLÁS:

Szokás szerint az Országgyűlés a legfontosabb törvényeket preambulummal látja el.

8. A 6. § (2) az alábbiak szerint módosul:

(2) E törvény hatályba lépését követően állami ünnepek alkalmával kötelezően viselendő a Munkás-Paraszt Hatalomért érdemérem, valamint az 1956 után adományozott Szabadság-érdemrend.

INDOKOLÁS:

Álláspontunk szerint csak a nem viselhető, valamint a kötelezően viselendő kitüntetésekről kell a törvénynek rendelkeznie, a tilalom alá nem eső kitüntetések értelemszerűen minden korlátozás nélkül viselhetőek. A más kitüntetések betiltásáról rendelkező jogszabályokról való megemlékezés pedig e helyen felesleges. Ezzel szemben viszont méltánytalannak tartanánk, ha azok a személyek, akik a két említett kitüntetésben részesültek, meg lennének fosztva az ezzel járó társadalmi elismeréstől, sőt úgy gondoljuk, éppen ezen kitüntetések iránti „tiszteletből” kötelezővé kell tenni számukra.

14. Az 1. sz. melléklet 3. § (2) második mondata az alábbiak szerint módosul:

(2) …a jobb vállról a bal csípő felé húzódó 100 mm széles szalagon viselendő.

INDOKOLÁS:

Az eredeti megfogalmazás ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénnyel, amely szerint

18. § (2) A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni.

Nem lehet ugyanis valamit a „jobb vállról a bal csípő felé” viselni.

15. Az 1. sz. melléklet 3. § (2) harmadik mondata az alábbiak szerint módosul:

A polgári tagozat nagykeresztjének szalagján 90 mm széles, sötét smaragdzöld sávot jobbról-balról 2 mm széles fehér és 3 mm széles piros csík szegélyezi oly módon, hogy a szalag szélén a piros csík helyezkedik el. A katonai tagozat nagykeresztjének szalagján a 90 mm-es piros sávot jobbról-balról 2 mm széles fehér és 3 mm széles zöld csík szegélyezi oly módon, hogy a szalag szélén a zöld csík helyezkedik el.

INDOKOLÁS:

Egy ilyen, a rendszerváltás szempontjából alapvető fontosságú törvényjavaslat tárgyalásakor még sürgős tárgyalás esetén sem szabad szem elől téveszteni azt, hogy szándékaink szerint ezeket a kitüntetéseket hosszú időre alapítjuk. Ezért nem megengedhető, hogy a nagykereszt szalagján véletlenszerűen állapítsuk meg a méreteket. Ezért javasoljuk azt, hogy a kitüntetés utaljon a rendszerváltás évére, 1990-re – ezért a 90 mm-es sáv.

19. Az 1. számú melléklet 4 § (3) bekezdése az alábbiak szerint módosul:

(3) A Magyar Köztársasági Érdemkereszt egyenlő oldalú háromszögűre összehajtott 39 mm széles szalagon a bal mellre tűzve viselendő. A polgári tagozatának szalagján a 33 mm széles sötét smaragdzöld sávot jobbról-balról 1 mm széles fehér és 1,5 mm széles piros csík szegélyezi, oly módon, hogy a szalag szélén a piros csík helyezkedik el. (…) A katonai tagozat szalagján a 33 mm széles piros sávot jobbról-balról 1 mm széles fehér és 1,5 mm széles zöld csík szegélyezi oly módon, hogy a szalag szélén a zöld csík helyezkedik el. (…)


INDOKOLÁS:

A 34-es szám idegen a magyar nép lelkületétől.

21. Az 1. számú melléket 7. § (2) kezdete az alábbiak szerint módosul:

(2) Magyar állampolgárok számára…

INDOKOLÁS:

Még a legnagyobb érdemek sem indokolhatják azt, hogy egy magyar állampolgár évente kapjon mondjuk 15 nagykeresztet vagy 280 kiskeresztet.





















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon