Skip to main content

Re-reveláció

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Swierkiewicz Róbert mail-art kiállítása


Swierkiewicz Róbert mail-art kiállítása, a Network-hálózat, július 2-án nyílt meg a budapesti Fészek klubban. Az augusztus 30-ig megtekinthető anyag bővített változata. Tartalmazza az 1986-ban Sárospatakon Reveláció címmel, majd az 1987-ben Miskolcon megrendezett kiállítás anyagát, és az 1990-ig fölgyülemlett küldeményeket. A kérdés, melyre a világ minden részéről beérkezett művek válaszolnak: „Mi világítunk?”

Swierkiewicz Róbert a nyolcvanas évek elejétől foglalkozik mail-arttal, s a Regős Imrével, valamint Lévay Jenővel megalakított Xertox csoporttal több témában rendezett már mail-art kiállítást (Emberkísérletek 1982, Mosoly 1984). A kérdésre, hogy miért kezdett el mail-arttal foglalkozni, azt válaszolta: a kommunikáció és a kontaktus hiánya okozta űr indította el kísérletét, s e hiány kitöltésére törekedett a hatalmas nemzetközi levelezőhálózathoz való csatlakozással, a művésztársaival folytatott postai levelezéssel.

A mail-art a kommunikációs hálózatot és magát a kommunikációt emeli a műalkotások szintjére, a „levél-mű-kép” ezt a kapcsolat- és érintkezésrendszert reprezentálja, illetve csak ezzel a kontaktussal együtt válik hitelessé. A mail-art demokratikus művészet, hiszen magába foglalja mindazt, ami a postai szolgáltatások útján valakitől valakihez elküldhető: hang- és videofelvételektől, szövegeken és képzőművészeti alkotásokon át a bélyeggel ellátott kavicsig. A lényeg a hálózat, melybe bárki beléphet, aki ily módon kíván információkat és eszméket cserélni másokkal. A mail-art heroikus művészet is, mert bízik abban, hogy valódi üzenetek juthatnak el egyik embertől a másikig, s így kialakulhat a valódi párbeszéd és valódi megértés.

Swierkiewicz Róbert 1983-ban kezdte a világban szétküldeni a csomagolópapírokra egy gesztussal felvitt üres villanykörte motívumát, és a REVELÁCIÓ kiállításra szóló felhívást. A villanykörte-motívum azóta, a kiállítást megnyitó Hajdu István szavaival, „metaforává nemesedett – más szempontból motívummá formálódott –, a fogalom pedig tárgyiasult, ironikus fényt kapott (az izzószál nélküli égőtől különösképp!), s miközben nem térhetünk ki az ötvenvalahány ecsetrajz némelyikének valódi szépségétől, hátat kell fordítanunk ennek a fajta érzéki örömnek, hogy a reveláció homályába merüljünk”. A villanykörte-vázlatokra (vagy inkább vázlatokba) festett és írt válaszokban játék és komolyság, pátosz és irónia keveredik, mégis csak a gesztus, a konkrét emberi kapcsolatok nyilvánossá tétele komolyan vehető. Mert a mail-art a postai szolgáltatásokat emeli szertartássá; az intézményesülés, a kommunikációt merevvé és sivárrá keményítő folyamat ellen küzdve éppen egy intézményre épít.

A postaköltségek sok pénzt felemésztenek, a kiállítások nem hozzák vissza a kiadásokat. Nem a pénz, a bizalom tartja fenn a mail-artot. Ha ez a bizalom valahol megtörik, ha egyáltalán megtörhet, akkor lehetséges, hogy ez az irányzat is történelemmé válik. Ki tudja? A kommunikáció mindenesetre nem szűnhet meg. Legfeljebb iránta érzett naiv hitünket veszíthetjük el.

Swierkiewicz Róbert mail-art anyagának kiállítása a Fészek Galériában (VII., Kertész u. 36.).

Nyitva: augusztus 30-ig naponta 14–18 óráig














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon